Alvási szokások és halvaszülés
Egy frissen publikált vizsgálat szerint akár két és félszeresre is növekedhet a magzat harmadik trimeszteri méhen belüli elhalásának kockázata azoknál a terheseknél, akik hanyatt fekve alszanak.
Egy eddig még senki által nem vizsgált témával kapcsolatos kutatás eredményeit közölte múlt heti számában a világ egyik meghatározó orvosszakmai folyóirata, a British Medical Journal (BMJ). Az új-zélandi Aucklandi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Intézetének kutatói a 28. gestatiós hetet követően intrauterin elhalt magzatok esetében keresték a méhen belüli elhalás és a terhes anya alvási szokásainak esetleges összefüggéseit. A vizsgálatba Auckland vonzáskörzetéből 155 olyan terhes került be, akiknél 2006 júliusa és 2009 júniusa között késői terhességi méhen belüli elhalás következett be, kontrollként pedig 310, egészséges terhességet kihordó, terhességi korban a vizsgálati csoporthoz megfelelően választott terhespopulációt vizsgáltak. A kérdőíves vizsgálat során a terhesek mindkét csoportjánál felmérték a szocioökonómiai státuszt, továbbá kórelőzményre és alvásra vonatkozó kérdéseket tettek fel.
Nem túl meglepő módon azon terhesek körében, akiknél késői intrauterin elhalás következett be, gyakoribb volt az elhízás, dohányzás, az alacsonyabb szocioökonómiai státusz és a többedik terhesség. Igazi újdonság azonban az, hogy az elhalás feltételezett időpontját, illetve normál terhességek esetében az interjú időpontját figyelembe véve a megelőző hónap, hét és közvetlenül megelőző éjszaka adatai alapján kimutatható volt, hogy a hátukon alvó terheseknél 2,54-szer (odds ratio, OR: 2,54, 95%-os konfidenciaintervallum, CI: 1,04-6,18), a jobb oldalon alvóknál pedig 1,74-szer (OR: 1,74, 95% CI: 0,98-3,01) nagyobb eséllyel következett be a magzat méhen belüli elhalása, mint azoknál, akik a bal oldalukon fekve aludtak. Abszolút értékben a halvaszülési arány a bal oldalon alvók körében 1,96/1000, a nem bal oldalon alvók körében 3,93/1000 szülés volt. Az adatok emellett arra is rámutattak, hogy a méhen belüli elhalás esélye 2,28-szor nagyobb volt azoknál, akik csak legfeljebb egyszer mentek ki éjjel a mosdóba, szemben azokkal, akik egynél többször, illetve 2,04-szer nagyobb eséllyel következett be elhalás azoknál, akik napközben aludtak, mint azoknál, akik nem.
A BMJ főszerkesztői vezércikkben foglalkozik a kutatással. Kiemelik, hogy mindenképpen továbbvizsgálásra érdemes a téma, azonban egyelőre a kizárólagos bal oldalon történő alvásra buzdítani a terheseket talán korai az eredmények alapján. Bár részben logikus orvosi magyarázat is adható a közleményben leírtakra (hanyatt fekve a nagy terhes méh a vena cava inferiort és részben az aortát komplrimálva vena cava inferior szindrómát, csökkent anyai perctérfogatot és uterinális, illetve lepényi hypoperfúziót okoz), az eredmények egy részénél fordított logikai kapcsolat is elképzelhető: nem a ritkább éjszakai felkelés okoz magzati elhalást, hanem az elhalt magzat miatti magzatmozgás-csökkenés eredményezi a ritkább éjszakai ébredést. Emellett a vizsgálat retrospektív, anyai visszaemlékezésen alapuló kérdőíves jellege is rejt buktatókat. Mindazonáltal a további vizsgálatok feltétlen idokoltak, hiszen amennyiben ezek alátámasztják az első eredményeket, könnyen megvalósítható a terhesek inkább bal oldalon fekve történő alvásra biztatása.
Dr. Deli Tamás
(2011. június)
Forrás:
Stacey T. et al.: Association between maternal sleep practices and risk of late stillbirth: a case-control study. BMJ 2011; 342:d3403
Egy frissen publikált vizsgálat szerint akár két és félszeresre is növekedhet a magzat harmadik trimeszteri méhen belüli elhalásának kockázata azoknál a terheseknél, akik hanyatt fekve alszanak.
Egy eddig még senki által nem vizsgált témával kapcsolatos kutatás eredményeit közölte múlt heti számában a világ egyik meghatározó orvosszakmai folyóirata, a British Medical Journal (BMJ). Az új-zélandi Aucklandi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Intézetének kutatói a 28. gestatiós hetet követően intrauterin elhalt magzatok esetében keresték a méhen belüli elhalás és a terhes anya alvási szokásainak esetleges összefüggéseit. A vizsgálatba Auckland vonzáskörzetéből 155 olyan terhes került be, akiknél 2006 júliusa és 2009 júniusa között késői terhességi méhen belüli elhalás következett be, kontrollként pedig 310, egészséges terhességet kihordó, terhességi korban a vizsgálati csoporthoz megfelelően választott terhespopulációt vizsgáltak. A kérdőíves vizsgálat során a terhesek mindkét csoportjánál felmérték a szocioökonómiai státuszt, továbbá kórelőzményre és alvásra vonatkozó kérdéseket tettek fel.
Nem túl meglepő módon azon terhesek körében, akiknél késői intrauterin elhalás következett be, gyakoribb volt az elhízás, dohányzás, az alacsonyabb szocioökonómiai státusz és a többedik terhesség. Igazi újdonság azonban az, hogy az elhalás feltételezett időpontját, illetve normál terhességek esetében az interjú időpontját figyelembe véve a megelőző hónap, hét és közvetlenül megelőző éjszaka adatai alapján kimutatható volt, hogy a hátukon alvó terheseknél 2,54-szer (odds ratio, OR: 2,54, 95%-os konfidenciaintervallum, CI: 1,04-6,18), a jobb oldalon alvóknál pedig 1,74-szer (OR: 1,74, 95% CI: 0,98-3,01) nagyobb eséllyel következett be a magzat méhen belüli elhalása, mint azoknál, akik a bal oldalukon fekve aludtak. Abszolút értékben a halvaszülési arány a bal oldalon alvók körében 1,96/1000, a nem bal oldalon alvók körében 3,93/1000 szülés volt. Az adatok emellett arra is rámutattak, hogy a méhen belüli elhalás esélye 2,28-szor nagyobb volt azoknál, akik csak legfeljebb egyszer mentek ki éjjel a mosdóba, szemben azokkal, akik egynél többször, illetve 2,04-szer nagyobb eséllyel következett be elhalás azoknál, akik napközben aludtak, mint azoknál, akik nem.
A BMJ főszerkesztői vezércikkben foglalkozik a kutatással. Kiemelik, hogy mindenképpen továbbvizsgálásra érdemes a téma, azonban egyelőre a kizárólagos bal oldalon történő alvásra buzdítani a terheseket talán korai az eredmények alapján. Bár részben logikus orvosi magyarázat is adható a közleményben leírtakra (hanyatt fekve a nagy terhes méh a vena cava inferiort és részben az aortát komplrimálva vena cava inferior szindrómát, csökkent anyai perctérfogatot és uterinális, illetve lepényi hypoperfúziót okoz), az eredmények egy részénél fordított logikai kapcsolat is elképzelhető: nem a ritkább éjszakai felkelés okoz magzati elhalást, hanem az elhalt magzat miatti magzatmozgás-csökkenés eredményezi a ritkább éjszakai ébredést. Emellett a vizsgálat retrospektív, anyai visszaemlékezésen alapuló kérdőíves jellege is rejt buktatókat. Mindazonáltal a további vizsgálatok feltétlen idokoltak, hiszen amennyiben ezek alátámasztják az első eredményeket, könnyen megvalósítható a terhesek inkább bal oldalon fekve történő alvásra biztatása.
Dr. Deli Tamás
(2011. június)
Forrás:
Stacey T. et al.: Association between maternal sleep practices and risk of late stillbirth: a case-control study. BMJ 2011; 342:d3403