Angiogenezisgátló szer a petefészekrák kemoterápiájában
A solid daganatok fennamaradásához, növekedéséhez és metastatisálásához elengedhetetlen a tumort tápláló erek újdonképződése. A neovascularisatiót vagy angiogenesist szabályoszó molekulák ígéretes célpontjai a daganatterápiának. Az angiogenesist gátló szerek egyik legismertebbje, az anti-VEGF hatású bevacizumab immár klinikai vizsgálatokban is bizonyította hatékonyságát a petefészek daganatok kezelésében.
Amint egy daganat növekedés közben elér egy adott méretet, kinövi az őt addig tápláló erek ellátó kapacitását. A csökkent vérellátás lokálisan szöveti hypoxiát eredményez, ami számos olyan növekedési faktor termelődését indítja el, amelyek végeredményben új erek képződését és a tumor javuló vérellátását eredményezik. Ilyen növekedési faktorok például a vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF), az epidermális növekedési faktor (EGF) vagy a thrombocyta eredetű növekedési faktor (PDGF). A bemutatott folyamat károsítását célzó daganatterápiás próbálkozások háromféle megközelíést alkalmaznak: 1. az angiogenesisért felelős molekulák (pl .a VEGF) felszabadulását vagy hatását próbálják gátolni, 2. megpróbálják serkenteni az endogén anti-angiogenetikus faktorok, mint például az endostatin expresszióját és /vagy hatását, és 3. a neovasculatura ereinek normál erektől eltérő sajátságait kihasználva a daganatot ellátó érrendszert próbálják meg tönkretenni.
A területen nagy intenzitással folyó kutatások szinte párhuzamosan haladnak a klinikai alkalmazás tesztelésével. Az egyik legígéretesebb szer a bevacizumab, amely a VEGF hatását gátló molekula. A VEGF egy olyan glikoprotein, amelyet normál és daganatos sejtek is termelnek, és szerepet játszik az angiogenesis szabályozásában mind fiziológiás, mind bizonyos patológiás állapotokban. Erőteljes mitogén hatása révén stimulálja az endothelialis sejtek osztódását, illetve fokozza a vascularis permeabilitást is. A mind több daganattípusban kipróbálás alatt álló anti-VEGF hatású bevacizumab megérkezett a nőgyógyászati onkológiába is, sőt, a biztató eredmények alapján akár rövidesen a rutin kemoterápia részévé is válhat.
A szóban forgó eredményeket két kettős vak, placebó kontrollált klinikai vizsgálat, a GOG-0218 és az ICON7 szolgáltatta. Ezekben az 1800 és 1500 beteg részvételére tervezett klinikai studykban első vonalbeli kemoterápiát kapó, előrehaladott ovarium carcinomás betegek standard paclitaxel (175 mg/m2) - carboplatin (6AUC) kemoterápiáját egészítetté ki bevacizumabbal (15, illetve 7,5 mg/ttkg dózisban). A szokásos háromhetenkénti paclitaxel-carboplatin sémát egyes betegekben ugyanekkor adott bevacizumabbal egészítették ki tartós további anti-VEGF terápia nélkül, másokban a paxlitaxel-carboplatin-bevacizumab séma szerinti 6 hetet további 16 ciklus fenntartó bevacizumab kezelés követte. A kezelés hatékonyságát a kezelésre reagáló betegek számával (response rate, RR), illetve a progressziómentes túléléssel (progression free survival, PFS) mérték. Mindkét vizsgálat azt igazolta, hogy a klasszikus kezelést bevacizumabbal kiegészítve, majd tartós bevacizumab biztosító (fenntartó) kezelést alkalmazva a betegek PFS-e szignifikáns mértékben nőtt, a GOG-0218 studyban például a kontroll klasszikus kezelés 10,3 hónapjához képest 14,1 hónapra (HR: 0,717, 95% CI: 0,625-0,824; p<0,0001). A fenntartó kezelés nélkül alkalmazott kiegészítő bevacizumab statisztikailag szignifikánsan nem javította a PFS-t (11,2 hónap).
Az eddigi eredmények rendkívül ígéretesek. További vizsgálatok szükségesek azonban a teljes túlélésre vonatkozóan, valamint az életminőségre kifejtett hatásokkal, a mellékhatásprofillal, a bevacizumab alkalmazásának optimális dózisával és időtartamával kapcsolatban. Mindemellett a kezelés nagy tömegekben történő elkezdése előtt meg kell találni az ovarium carcinomás betegek azon alcsoportját, akik a legtöbbet profitálhatják az anti-VEGF terápiából.
Dr. Deli Tamás
(2011.04.25.)
Forrás:
Burger R.: Developments in anti-VEGF therapy for previously untreated ovarian cancer. Medscape Education – Women’s Health. 10/08/2010.
A solid daganatok fennamaradásához, növekedéséhez és metastatisálásához elengedhetetlen a tumort tápláló erek újdonképződése. A neovascularisatiót vagy angiogenesist szabályoszó molekulák ígéretes célpontjai a daganatterápiának. Az angiogenesist gátló szerek egyik legismertebbje, az anti-VEGF hatású bevacizumab immár klinikai vizsgálatokban is bizonyította hatékonyságát a petefészek daganatok kezelésében.
Amint egy daganat növekedés közben elér egy adott méretet, kinövi az őt addig tápláló erek ellátó kapacitását. A csökkent vérellátás lokálisan szöveti hypoxiát eredményez, ami számos olyan növekedési faktor termelődését indítja el, amelyek végeredményben új erek képződését és a tumor javuló vérellátását eredményezik. Ilyen növekedési faktorok például a vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF), az epidermális növekedési faktor (EGF) vagy a thrombocyta eredetű növekedési faktor (PDGF). A bemutatott folyamat károsítását célzó daganatterápiás próbálkozások háromféle megközelíést alkalmaznak: 1. az angiogenesisért felelős molekulák (pl .a VEGF) felszabadulását vagy hatását próbálják gátolni, 2. megpróbálják serkenteni az endogén anti-angiogenetikus faktorok, mint például az endostatin expresszióját és /vagy hatását, és 3. a neovasculatura ereinek normál erektől eltérő sajátságait kihasználva a daganatot ellátó érrendszert próbálják meg tönkretenni.
A területen nagy intenzitással folyó kutatások szinte párhuzamosan haladnak a klinikai alkalmazás tesztelésével. Az egyik legígéretesebb szer a bevacizumab, amely a VEGF hatását gátló molekula. A VEGF egy olyan glikoprotein, amelyet normál és daganatos sejtek is termelnek, és szerepet játszik az angiogenesis szabályozásában mind fiziológiás, mind bizonyos patológiás állapotokban. Erőteljes mitogén hatása révén stimulálja az endothelialis sejtek osztódását, illetve fokozza a vascularis permeabilitást is. A mind több daganattípusban kipróbálás alatt álló anti-VEGF hatású bevacizumab megérkezett a nőgyógyászati onkológiába is, sőt, a biztató eredmények alapján akár rövidesen a rutin kemoterápia részévé is válhat.
A szóban forgó eredményeket két kettős vak, placebó kontrollált klinikai vizsgálat, a GOG-0218 és az ICON7 szolgáltatta. Ezekben az 1800 és 1500 beteg részvételére tervezett klinikai studykban első vonalbeli kemoterápiát kapó, előrehaladott ovarium carcinomás betegek standard paclitaxel (175 mg/m2) - carboplatin (6AUC) kemoterápiáját egészítetté ki bevacizumabbal (15, illetve 7,5 mg/ttkg dózisban). A szokásos háromhetenkénti paclitaxel-carboplatin sémát egyes betegekben ugyanekkor adott bevacizumabbal egészítették ki tartós további anti-VEGF terápia nélkül, másokban a paxlitaxel-carboplatin-bevacizumab séma szerinti 6 hetet további 16 ciklus fenntartó bevacizumab kezelés követte. A kezelés hatékonyságát a kezelésre reagáló betegek számával (response rate, RR), illetve a progressziómentes túléléssel (progression free survival, PFS) mérték. Mindkét vizsgálat azt igazolta, hogy a klasszikus kezelést bevacizumabbal kiegészítve, majd tartós bevacizumab biztosító (fenntartó) kezelést alkalmazva a betegek PFS-e szignifikáns mértékben nőtt, a GOG-0218 studyban például a kontroll klasszikus kezelés 10,3 hónapjához képest 14,1 hónapra (HR: 0,717, 95% CI: 0,625-0,824; p<0,0001). A fenntartó kezelés nélkül alkalmazott kiegészítő bevacizumab statisztikailag szignifikánsan nem javította a PFS-t (11,2 hónap).
Az eddigi eredmények rendkívül ígéretesek. További vizsgálatok szükségesek azonban a teljes túlélésre vonatkozóan, valamint az életminőségre kifejtett hatásokkal, a mellékhatásprofillal, a bevacizumab alkalmazásának optimális dózisával és időtartamával kapcsolatban. Mindemellett a kezelés nagy tömegekben történő elkezdése előtt meg kell találni az ovarium carcinomás betegek azon alcsoportját, akik a legtöbbet profitálhatják az anti-VEGF terápiából.
Dr. Deli Tamás
(2011.04.25.)
Forrás:
Burger R.: Developments in anti-VEGF therapy for previously untreated ovarian cancer. Medscape Education – Women’s Health. 10/08/2010.