Gyógyszeres hányáscsillapítás a terhesség első trimeszterében
Statisztikai adatok alapján tízből hét terhes szenved a terhesség első trimeszterében és a második trimeszter elején a heteken át kínzó hányingertől és hányástól. Mivel ez az időszak köztudottan a feljődő embrió organogenesisének időszaka, az orvosok félelme miatt a kismamák sokszor nem részesülnek adekvát tüneti kezelésben.
A gyakran mind jellegében, mind intenzitásában a daganatos betegek kemoterápiája során tapasztalthoz mérhető terhességi hányinger és hányás igen gyakori és elhúzódó állapot. A terhes nők háromnegyede szenved tőle az adott terhesség során átlagosan 5 héten keresztül. A tünetek az esetek felében a 14. terhességi hétig, 90%-ában a 22. terhességi hétig megszűnnek, és a közhiedelemmel ellentétben nemcsak reggel, hanem ötből négy esetben egész nap gyötrik a beteget. A betegség legsúlyosabb manifesztációja, a hyperemesis gravidarum esetében a masszív hányás fogyást, dehydratiót és hypovolaemiát, a gyomor sósavtartalmának elvesztése miatt alkalosist, hypokalaemiát, esetenként transiens hepaticus dysfunctiót okoz. A betegség hátterében egyetlen ok nem azonosítható: hormonális (hCG, ösztrogének, progeszteron, leptin, hPL, prolactin, thyroxin, adrenocorticalis hormonok), vestibularis és pszichológiai tényezők válthatják ki. A diagnózis felállításakor mindig körültekintően kell eljárni és a hányás egyéb okai kizárandók.
Az oki kezelés igen ritka – csak elvétve kényszerülünk a tüneti kezelésre refrakter, súlyos, életveszélyes általános állapotot előidéző esetekben a terhesség megszakítására anyai javallat alapján. Így tehát azon ritka betegségek, állapotok egyikével van dolgunk, amikor az ok eliminálása a legvégsőkig elkerülendő. Ebből adódóan a tüneti kezelés kulcsfontosságú. A megfelelő parenterális hidrálás, a normovolaemia fenntartása, a sav-bázis egyensúly eltéréseinek és a hypokalaemiának a rendezése szoros laboratóriumi kontroll mellett a legsúlyosabb esetekben fekvőbeteg-intézeti ellátást igényel. A beteg közérzete szempontjából azonban a legfontosabb az adekvát hányinger- és hányáscsillapítás.
A betegek ellátása leggyakrabban a háziorvosnál, háziorvosi ügyelet keretében, belgyógyászati sürgősségi osztályon, illetve szülészeti intézményben történik. Nemcsak az előbbi helyeken ellátást nyújtó nem szülész orvosok, de még a terhesekkel napi szinten foglalkozó szülészek körében is gyakori az a beidegződés, hogy terhesnek, különösen pedig első trimeszterben levő terhesnek lehetőleg semmilyen gyógyszert ne adjunk – biztos, ami biztos. Így a gyógyszeres kezelés kezelés gyakran megakad a B6-vitamin szintjén, esetleg nagy levegőt véve beadunk a terhesnek egy ampulla metoclopramidot (Cerucalt). Ezzel szemben nagy esetszámú tanulmányokra alapozva az amerikai (részben az ACOG – American College of Obstetricians and Gynecologists, Amerikai Szülész-Nőgyógyász Szakmai Kollégium – által javasolt) ellátási protokoll a következő. Enyhe esetben monoterápiaként 3-4x 10-25 mg B6-vitamin naponta, szükség esetén kiegészítve 3-4x 12,5 mg doxylamine-nal. Ez a szedatív hatású antihisztamin hazánkban nem forgalmazott, az angolszász országokban viszont a leggyakrabban alkalmazott szer terhességi hányásban (pl. Evanorm, Diclectin stb. néven forgalmazzák). A következő vonalban 4-6 óránként p.o. alkalmazott 12,5-25 mg promethazin (Pipolphen) vagy 50-100 mg dimenhydrinate (Daedalon, max. napi 400 mg) adható. A további szerek a következők lehetnek: 3x5-10 mg metoclopramid (Cerucal) im. vagy p.o., 2x8 mg ondansetron (Zofran – ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy biztonságossága az első trimeszterben még nem meghatározott, illetve a hányingerre nem hat), 4-6x5-10 mg prochlorperazine im. vagy p.o., illetve promethazin a fenti dózisban, de im. alkalmazva. Dehidrált betegekben a felsoroltakon kívül esetleg szóba jön 3x16 mg methylprednisolon i.v. vagy p.o. (Solu-Medrol, Medrol) alkalmazása, bár a hatékonyság kérdéses, ráadásul az első 10 terhességi hétben a steroidok fokozhatják az ajak- és szájpadhasadék kockázatát.
Dr. Deli Tamás
(2011.05.01.)
Forrás:
J.D. Gordon et al.: Szülészet, nőgyógyászat, infertilitás. Zafir Press, Budapest, 2009.
Conningham FG et. al.: Williams Obstetrics. 23rd edition. McGraw-Hill Companies Inc., USA. 2010.
Statisztikai adatok alapján tízből hét terhes szenved a terhesség első trimeszterében és a második trimeszter elején a heteken át kínzó hányingertől és hányástól. Mivel ez az időszak köztudottan a feljődő embrió organogenesisének időszaka, az orvosok félelme miatt a kismamák sokszor nem részesülnek adekvát tüneti kezelésben.
A gyakran mind jellegében, mind intenzitásában a daganatos betegek kemoterápiája során tapasztalthoz mérhető terhességi hányinger és hányás igen gyakori és elhúzódó állapot. A terhes nők háromnegyede szenved tőle az adott terhesség során átlagosan 5 héten keresztül. A tünetek az esetek felében a 14. terhességi hétig, 90%-ában a 22. terhességi hétig megszűnnek, és a közhiedelemmel ellentétben nemcsak reggel, hanem ötből négy esetben egész nap gyötrik a beteget. A betegség legsúlyosabb manifesztációja, a hyperemesis gravidarum esetében a masszív hányás fogyást, dehydratiót és hypovolaemiát, a gyomor sósavtartalmának elvesztése miatt alkalosist, hypokalaemiát, esetenként transiens hepaticus dysfunctiót okoz. A betegség hátterében egyetlen ok nem azonosítható: hormonális (hCG, ösztrogének, progeszteron, leptin, hPL, prolactin, thyroxin, adrenocorticalis hormonok), vestibularis és pszichológiai tényezők válthatják ki. A diagnózis felállításakor mindig körültekintően kell eljárni és a hányás egyéb okai kizárandók.
Az oki kezelés igen ritka – csak elvétve kényszerülünk a tüneti kezelésre refrakter, súlyos, életveszélyes általános állapotot előidéző esetekben a terhesség megszakítására anyai javallat alapján. Így tehát azon ritka betegségek, állapotok egyikével van dolgunk, amikor az ok eliminálása a legvégsőkig elkerülendő. Ebből adódóan a tüneti kezelés kulcsfontosságú. A megfelelő parenterális hidrálás, a normovolaemia fenntartása, a sav-bázis egyensúly eltéréseinek és a hypokalaemiának a rendezése szoros laboratóriumi kontroll mellett a legsúlyosabb esetekben fekvőbeteg-intézeti ellátást igényel. A beteg közérzete szempontjából azonban a legfontosabb az adekvát hányinger- és hányáscsillapítás.
A betegek ellátása leggyakrabban a háziorvosnál, háziorvosi ügyelet keretében, belgyógyászati sürgősségi osztályon, illetve szülészeti intézményben történik. Nemcsak az előbbi helyeken ellátást nyújtó nem szülész orvosok, de még a terhesekkel napi szinten foglalkozó szülészek körében is gyakori az a beidegződés, hogy terhesnek, különösen pedig első trimeszterben levő terhesnek lehetőleg semmilyen gyógyszert ne adjunk – biztos, ami biztos. Így a gyógyszeres kezelés kezelés gyakran megakad a B6-vitamin szintjén, esetleg nagy levegőt véve beadunk a terhesnek egy ampulla metoclopramidot (Cerucalt). Ezzel szemben nagy esetszámú tanulmányokra alapozva az amerikai (részben az ACOG – American College of Obstetricians and Gynecologists, Amerikai Szülész-Nőgyógyász Szakmai Kollégium – által javasolt) ellátási protokoll a következő. Enyhe esetben monoterápiaként 3-4x 10-25 mg B6-vitamin naponta, szükség esetén kiegészítve 3-4x 12,5 mg doxylamine-nal. Ez a szedatív hatású antihisztamin hazánkban nem forgalmazott, az angolszász országokban viszont a leggyakrabban alkalmazott szer terhességi hányásban (pl. Evanorm, Diclectin stb. néven forgalmazzák). A következő vonalban 4-6 óránként p.o. alkalmazott 12,5-25 mg promethazin (Pipolphen) vagy 50-100 mg dimenhydrinate (Daedalon, max. napi 400 mg) adható. A további szerek a következők lehetnek: 3x5-10 mg metoclopramid (Cerucal) im. vagy p.o., 2x8 mg ondansetron (Zofran – ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy biztonságossága az első trimeszterben még nem meghatározott, illetve a hányingerre nem hat), 4-6x5-10 mg prochlorperazine im. vagy p.o., illetve promethazin a fenti dózisban, de im. alkalmazva. Dehidrált betegekben a felsoroltakon kívül esetleg szóba jön 3x16 mg methylprednisolon i.v. vagy p.o. (Solu-Medrol, Medrol) alkalmazása, bár a hatékonyság kérdéses, ráadásul az első 10 terhességi hétben a steroidok fokozhatják az ajak- és szájpadhasadék kockázatát.
Dr. Deli Tamás
(2011.05.01.)
Forrás:
J.D. Gordon et al.: Szülészet, nőgyógyászat, infertilitás. Zafir Press, Budapest, 2009.
Conningham FG et. al.: Williams Obstetrics. 23rd edition. McGraw-Hill Companies Inc., USA. 2010.