Az ovuláció időpontjának előrejelzése otthon – az LH-teszt
A nőgyógyászati endokrinológiai, valamint a meddőségi kivizsgálásnak egyik első lépése annak meghatározása, lezajlik-e a petefészekben megfelelően a peteérés és tüszőrepedés folyamata. Amennyiben a válasz pozitív, a terápia szempontjából sokszor fontos pontosan tudni, mikor.
Az ovuláció vizsgálatára számos egyszerű, akár otthon elvégezhető, illetve valamivel komolyabb orvosi közbenjárást és szervezést igénylő módszer is rendelkezésre áll. Előbbiek közé tartozik a nem hormonmeghatározáson alapuló módszerek közül például az ébredési hőmérséklet mérése és testhőmérséklet-görbe készítése, míg az utóbbiak a sorozatos hüvelyi ultrahangvizsgálattal járó folliculometriát, a korábbi ovuláció tényét retrospektíven igazoló szérumprogeszteron-meghatározást vagy az endometriumbiopsiát foglalják magukba. Mindezeken túl mostanra már széles körben alkalmazott, közismertnek mondható módszer egy a vizeletben kiválasztódó LH hormon kimutatásán alapuló egyszerű technika, mely a tüszőrepedés időpontját előre képes megjósolni.
Az ún. ovulációs vagy LH-tesztek napjainkban igen nagy népszerűségnek örvendenek a betegek körében. Ennek oka, hogy akár otthon is könnyen kivitelezhetőek, nem invazív módszerről van szó, széles körben elérhetőek az igen megbízható tesztcsíkok és lehetőséget kínálnak a nőknek a sorsuk, „kezelésük” saját kézbe vételére. A meddőséggel küzdő párok mellett az LH-tesztek felhasználói között találjuk azokat a nőket is, akik a mind későbbre tolódó gyermekvállalás miatt és a munkahelyi elvárások szorításában már nem szeretnék pusztán a véletlenre bízni a „babaprojekt” sikerét, hanem azt minden lehetséges eszközzel kontrollálni, időzíteni próbálják. Számukra egyre nehezebben elfogadható – bár orvosi szempontból semmiképpen nem kóros –, ha a terhesség esetleg csak néhány hónap, ne adj’ isten fél év alatt „jön össze”. Vagyis nemcsak orvosi indokok, hanem egyszerűen a türelmetlenség is hozzájárul az ovulációs teszt, mint a könnyebb, jobban irányítható teherbe esés eszköze iránti kereslet növekedéséhez.
Az ovulációs tesztek a tüszőrepedést kísérő és azt kiváltó luteinizáló hormon (LH) szérumszintjének megemelkedését mutatják ki immunológiai módszerrel, specifikusan kötődő ellenanyag segítségével. A viszonylag rövid féléletidejű hormon szintjének ciklusközepi kiugrása kb. 48 óráig tartó folyamat a szérumszint emelkedésének kezdetétől a csúcs lecsengésének végéig. Mivel az LH a vizelettel ürül, lehetőség van szintjének vizeletből történő kimutatására. A gyakorlatban történő minél hatékonyabb és téves értékeléstől mentes felhasználás érdekében néhány szempontot kell csupán szem előtt tartani. Az LH tesztek mind a folyadékbevitelre és így az ürített vizelet mennyiségére, mind a napszakra érzékenyek. Nyilvánvaló módon mesterségesen fokozott diurézis után – pl. bő folyadékbevitelt vagy diuretikus hatású gyógyszer bevételét követően – a vizeletben kihígul az LH, az alacsonyabb koncentráció pedig kevésbé jó kimutathatóságot, esetleg álnegatív tesztet eredményezhet. Célszerű tehát a bő folyadékfogyasztás kerülése a teszt elvégzése előtti néhány órában, még ha kifejezett folyadékmegszorítás nem is szükséges. Logikus megoldásként kínálkozhat a reggeli első vizelet tesztelése, tekintve, hogy az a legkoncentráltabb (emiatt érdemes például a terhességi tesztet ebből végezni). Mivel azonban Az LH-szint emelkedése leggyakrabban a kora reggeli órákban kezd emelkedni, egy rövid LH csúcs esetén az egyik reggeli teszt még, a következő reggeli pedig már negatívnak adódhat. Célszerűbb tehát az ovulációs tesztet délután 4 és este 10 óra között elvégezni. Megoldást jelenthet persze az álnegatív eredményre a napi kétszer végzett teszt, azonban a fentiek figyelembe vételével napi egyszer elvégzett (ön)vizsgálatot a szakirodalom általában elegendőnek tartja.
Egy ovulációs női ciklus során a naponta végzett LH-teszt általában csak egyetlen, ritkán két egymást követő napon pozitív. Célszerű tehát az otthoni tesztek végzését a ciklus hossza alapján várható tüszőrepedést (a következő várható menses előtt 13-15 nappal) megelőző napokban elkezdeni és folytatni addig, amíg az ovulációs teszt pozitívvá válik. Álpozitív eredmény (pozitív teszt anovulációs ciklusban) az esetek 7%-ában mutatható ki, pozitív teszt birtokában tehát 93% valószínűséggel rövidesen tüszőrepedés történik: az esetek nagy részében 14-26, és szinte mindig 48 órán belül. A petesejtek és hímivarsejtek életképességét figyelembe véve tehát a fertilitás szempontjából legkedvezőbb napok a teszt pozitívvá válásának napja és az azt követő két nap. Ha egyetlen napot kell meghatározni az együttlétre vagy inszeminációra, az egyértelműen a teszt pozitívvá válása utáni nap.
A fent leírtak figyelembe vételével optimalizálható az ovulációs tesztek alkalmazása, tovább javítva a teszt által egyébként is nagyban elősegített teherbe esési arányt akár a hagyományos úton, akár orvosi beavatkozás (tervezett inszemináció) révén.
Dr. Deli Tamás
(2011.04.17.)
Forrás:
Fritz M.A., Speroff L.: Clinical gynecologic endocrinology and infertility. 8th Edition. 2011. LippincottWilliams and Wilkins, Philadelphia, USA.
A nőgyógyászati endokrinológiai, valamint a meddőségi kivizsgálásnak egyik első lépése annak meghatározása, lezajlik-e a petefészekben megfelelően a peteérés és tüszőrepedés folyamata. Amennyiben a válasz pozitív, a terápia szempontjából sokszor fontos pontosan tudni, mikor.
Az ovuláció vizsgálatára számos egyszerű, akár otthon elvégezhető, illetve valamivel komolyabb orvosi közbenjárást és szervezést igénylő módszer is rendelkezésre áll. Előbbiek közé tartozik a nem hormonmeghatározáson alapuló módszerek közül például az ébredési hőmérséklet mérése és testhőmérséklet-görbe készítése, míg az utóbbiak a sorozatos hüvelyi ultrahangvizsgálattal járó folliculometriát, a korábbi ovuláció tényét retrospektíven igazoló szérumprogeszteron-meghatározást vagy az endometriumbiopsiát foglalják magukba. Mindezeken túl mostanra már széles körben alkalmazott, közismertnek mondható módszer egy a vizeletben kiválasztódó LH hormon kimutatásán alapuló egyszerű technika, mely a tüszőrepedés időpontját előre képes megjósolni.
Az ún. ovulációs vagy LH-tesztek napjainkban igen nagy népszerűségnek örvendenek a betegek körében. Ennek oka, hogy akár otthon is könnyen kivitelezhetőek, nem invazív módszerről van szó, széles körben elérhetőek az igen megbízható tesztcsíkok és lehetőséget kínálnak a nőknek a sorsuk, „kezelésük” saját kézbe vételére. A meddőséggel küzdő párok mellett az LH-tesztek felhasználói között találjuk azokat a nőket is, akik a mind későbbre tolódó gyermekvállalás miatt és a munkahelyi elvárások szorításában már nem szeretnék pusztán a véletlenre bízni a „babaprojekt” sikerét, hanem azt minden lehetséges eszközzel kontrollálni, időzíteni próbálják. Számukra egyre nehezebben elfogadható – bár orvosi szempontból semmiképpen nem kóros –, ha a terhesség esetleg csak néhány hónap, ne adj’ isten fél év alatt „jön össze”. Vagyis nemcsak orvosi indokok, hanem egyszerűen a türelmetlenség is hozzájárul az ovulációs teszt, mint a könnyebb, jobban irányítható teherbe esés eszköze iránti kereslet növekedéséhez.
Az ovulációs tesztek a tüszőrepedést kísérő és azt kiváltó luteinizáló hormon (LH) szérumszintjének megemelkedését mutatják ki immunológiai módszerrel, specifikusan kötődő ellenanyag segítségével. A viszonylag rövid féléletidejű hormon szintjének ciklusközepi kiugrása kb. 48 óráig tartó folyamat a szérumszint emelkedésének kezdetétől a csúcs lecsengésének végéig. Mivel az LH a vizelettel ürül, lehetőség van szintjének vizeletből történő kimutatására. A gyakorlatban történő minél hatékonyabb és téves értékeléstől mentes felhasználás érdekében néhány szempontot kell csupán szem előtt tartani. Az LH tesztek mind a folyadékbevitelre és így az ürített vizelet mennyiségére, mind a napszakra érzékenyek. Nyilvánvaló módon mesterségesen fokozott diurézis után – pl. bő folyadékbevitelt vagy diuretikus hatású gyógyszer bevételét követően – a vizeletben kihígul az LH, az alacsonyabb koncentráció pedig kevésbé jó kimutathatóságot, esetleg álnegatív tesztet eredményezhet. Célszerű tehát a bő folyadékfogyasztás kerülése a teszt elvégzése előtti néhány órában, még ha kifejezett folyadékmegszorítás nem is szükséges. Logikus megoldásként kínálkozhat a reggeli első vizelet tesztelése, tekintve, hogy az a legkoncentráltabb (emiatt érdemes például a terhességi tesztet ebből végezni). Mivel azonban Az LH-szint emelkedése leggyakrabban a kora reggeli órákban kezd emelkedni, egy rövid LH csúcs esetén az egyik reggeli teszt még, a következő reggeli pedig már negatívnak adódhat. Célszerűbb tehát az ovulációs tesztet délután 4 és este 10 óra között elvégezni. Megoldást jelenthet persze az álnegatív eredményre a napi kétszer végzett teszt, azonban a fentiek figyelembe vételével napi egyszer elvégzett (ön)vizsgálatot a szakirodalom általában elegendőnek tartja.
Egy ovulációs női ciklus során a naponta végzett LH-teszt általában csak egyetlen, ritkán két egymást követő napon pozitív. Célszerű tehát az otthoni tesztek végzését a ciklus hossza alapján várható tüszőrepedést (a következő várható menses előtt 13-15 nappal) megelőző napokban elkezdeni és folytatni addig, amíg az ovulációs teszt pozitívvá válik. Álpozitív eredmény (pozitív teszt anovulációs ciklusban) az esetek 7%-ában mutatható ki, pozitív teszt birtokában tehát 93% valószínűséggel rövidesen tüszőrepedés történik: az esetek nagy részében 14-26, és szinte mindig 48 órán belül. A petesejtek és hímivarsejtek életképességét figyelembe véve tehát a fertilitás szempontjából legkedvezőbb napok a teszt pozitívvá válásának napja és az azt követő két nap. Ha egyetlen napot kell meghatározni az együttlétre vagy inszeminációra, az egyértelműen a teszt pozitívvá válása utáni nap.
A fent leírtak figyelembe vételével optimalizálható az ovulációs tesztek alkalmazása, tovább javítva a teszt által egyébként is nagyban elősegített teherbe esési arányt akár a hagyományos úton, akár orvosi beavatkozás (tervezett inszemináció) révén.
Dr. Deli Tamás
(2011.04.17.)
Forrás:
Fritz M.A., Speroff L.: Clinical gynecologic endocrinology and infertility. 8th Edition. 2011. LippincottWilliams and Wilkins, Philadelphia, USA.