A daganat, amely áttétet adhat a méhlepénybe és a
magzatba
Kevés olyan daganatos megbetegedést ismerünk, amely terhesség egyidejű fennállása során közvetlenül veszélyeztetné a magzatot ellátó méhlepény működését, illetve képes lenne áttétet adni magába a méhen belüli magzatba is. A malignus melanoma ilyen.
A bőr pigmenttermelő sejtjei, a melanocyták malignus transzformációjával alakul ki az egyik legrosszindulatúbb daganattípus, a melanoma malignum. Ez a malignus tumor sem kemo-, sem sugárterápiával nem kezelhető hatékonyan, korán metasztatizál a szervezet különböző szöveteibe, így annak ellenére, hogy a primer daganat az esetek jelentős részében jól látható helyen, a testfelszínen helyezkedik el, sőt, felismerését pigmentáltsága miatt környezetétől elütő színe is segíti, igen rossz prognózisú betegségről van szó. A betegség kimenetelének előrejelzését segíti a távoli metasztázisok (nyirokcsomóban vagy egyéb szövetben) megléte vagy hiánya, illetve a primer tumor lokális kiterjedtségének meghatározása. Az egyik legfontosabbnak tartott prognosztikai faktor a bőr mélységi infiltrációja, melyet a Clark-féle beosztás (I-V.) mutat, illetve ezzel együtt értékelendő a Breslow-féle skála, ami a tumor méretéről ad információt.
Az 1000 élveszülésre jutó terhesség alatti melanomás megbetegedések számát 0,03 és 3 közé teszik. 2-3 évtizeddel ezelőtt még széles körben elfogadottnak tekintették egyrészt azt, hogy a terhesség súlyosabbá teszi a melanomás megbetegedés lefolyását, másrészt, hogy gyógyult melanomás betegek esetében a későbbi terhességek fokozzák a melanoma kiújulásának lehetőségét. Az 1990-es évek vizsgálatai cáfolni látszanak mindkét feltételezést. A WHO Melanoma Programja keretében végzett vizsgálatok igazolták ugyan, hogy a terhesség alatt felismert esetek ötéves túlélése rosszabb, mint a nem terhességben diagnosztizáltaké, azonban az adatok részletes feldolgozása azt is megmutatta, hogy ennek az a magyarázata, hogy a terhesség alatt a melanomát jóval előrehaladottabb, mélyebben infiltráló stádiumban ismerik fel. Az azonos stádiumú terhes és nem terhes esetek összahasonlításakor a túlélés nem mutatott szignifikáns különbséget.
A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a nem metasztatikus, eredményesen kezelt melanomás esetek későbbi terhességei nem fokozták a tumorrecidiva megjelenésének kockázatát és nem rontották a hosszú távú túlélést. Más kérdés, hogy mivel a recidivák 60%-a 3, 90%-a pedig 5 éven belül jelentkezik, a szülészeti és onkológiai javaslat sikeresen kezelt melanoma után tervezett gyermekvállalás esetében az, hogy a kezelés befejezése után legalább 3-5 év teljen el a teherbe esésig. Erre az átmeneti időszakra megfelelő fogamzásgátlás biztosítandó – ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az orális kombinált fogamzásgátlók sikeresen kezelt melanomás betegekben nem ellenjavalltak.
A terhesség alatt felismert festékes daganat elsődleges kezelése a műtéti eltávolítás, mely a terhességet jelentősen nem befolyásolja. Mivel a fentiek szerint a terhesség nem rontja a felismert melanoma lefolyását, pusztán az anyai túlélés javítása érdekében a terhesség megszakítása nem javasolt. Amennyiben onkológiai szempontból indikált, kemoterápia kezdése akár a terhesség során is lehetséges, a terhesség ezt megelőző terminálásáról a terhességi kor, a magzat életképessége alapján kell dönteni. A sentinel nyirokcsomók micrometastasisainak feltérképezése céljából javasolják a 99mTc-sulfur kolloid izotóp használatát és sentinel nyirokcsomó biopszia végzését, mely egyes adatok szerint javítja a túlélést, sugárterhelése pedig a magzat szermpontjából tolerálható (<100 mGy).
További említésre méltó tény még, hogy a melanoma azon leggyakoribb daganatok egyike, mely terhesség alatt a méhlepénybe is képes áttétet adni (ilyenek még a leukaemiák és lymphomák). Emellett azoknak a ritka eseteknek a többsége, amikor egy malignus tumor áttétet adott a méhen belüli magzatba, szintén malignus melanomák esetében került leírásra. Az említettek miatt a lepényi funkció és morfológia a melanomával szövődött terhesség gondozása során fokozottan ellenőrzendő (ultrahang, illetve doppler ultrahang segítségével), valamint szülés után a placenta szövettani vizsgálata mindenképpen indokolt. A magzati áttétek esetében sajnos kevés a lehetőségünk. Az irodalomban szereplő (szerencsére kisszámú) esetben a connatalis melanoma malignum micrometastasisok az újszülött halálához vezettek az első életév betöltése előtt.
Dr. Deli Tamás
Forrás:
Conningham FG et. al.: Williams Obstetrics. 23rd edition. McGraw-Hill Companies Inc., USA. 2010.
Kevés olyan daganatos megbetegedést ismerünk, amely terhesség egyidejű fennállása során közvetlenül veszélyeztetné a magzatot ellátó méhlepény működését, illetve képes lenne áttétet adni magába a méhen belüli magzatba is. A malignus melanoma ilyen.
A bőr pigmenttermelő sejtjei, a melanocyták malignus transzformációjával alakul ki az egyik legrosszindulatúbb daganattípus, a melanoma malignum. Ez a malignus tumor sem kemo-, sem sugárterápiával nem kezelhető hatékonyan, korán metasztatizál a szervezet különböző szöveteibe, így annak ellenére, hogy a primer daganat az esetek jelentős részében jól látható helyen, a testfelszínen helyezkedik el, sőt, felismerését pigmentáltsága miatt környezetétől elütő színe is segíti, igen rossz prognózisú betegségről van szó. A betegség kimenetelének előrejelzését segíti a távoli metasztázisok (nyirokcsomóban vagy egyéb szövetben) megléte vagy hiánya, illetve a primer tumor lokális kiterjedtségének meghatározása. Az egyik legfontosabbnak tartott prognosztikai faktor a bőr mélységi infiltrációja, melyet a Clark-féle beosztás (I-V.) mutat, illetve ezzel együtt értékelendő a Breslow-féle skála, ami a tumor méretéről ad információt.
Az 1000 élveszülésre jutó terhesség alatti melanomás megbetegedések számát 0,03 és 3 közé teszik. 2-3 évtizeddel ezelőtt még széles körben elfogadottnak tekintették egyrészt azt, hogy a terhesség súlyosabbá teszi a melanomás megbetegedés lefolyását, másrészt, hogy gyógyult melanomás betegek esetében a későbbi terhességek fokozzák a melanoma kiújulásának lehetőségét. Az 1990-es évek vizsgálatai cáfolni látszanak mindkét feltételezést. A WHO Melanoma Programja keretében végzett vizsgálatok igazolták ugyan, hogy a terhesség alatt felismert esetek ötéves túlélése rosszabb, mint a nem terhességben diagnosztizáltaké, azonban az adatok részletes feldolgozása azt is megmutatta, hogy ennek az a magyarázata, hogy a terhesség alatt a melanomát jóval előrehaladottabb, mélyebben infiltráló stádiumban ismerik fel. Az azonos stádiumú terhes és nem terhes esetek összahasonlításakor a túlélés nem mutatott szignifikáns különbséget.
A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a nem metasztatikus, eredményesen kezelt melanomás esetek későbbi terhességei nem fokozták a tumorrecidiva megjelenésének kockázatát és nem rontották a hosszú távú túlélést. Más kérdés, hogy mivel a recidivák 60%-a 3, 90%-a pedig 5 éven belül jelentkezik, a szülészeti és onkológiai javaslat sikeresen kezelt melanoma után tervezett gyermekvállalás esetében az, hogy a kezelés befejezése után legalább 3-5 év teljen el a teherbe esésig. Erre az átmeneti időszakra megfelelő fogamzásgátlás biztosítandó – ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az orális kombinált fogamzásgátlók sikeresen kezelt melanomás betegekben nem ellenjavalltak.
A terhesség alatt felismert festékes daganat elsődleges kezelése a műtéti eltávolítás, mely a terhességet jelentősen nem befolyásolja. Mivel a fentiek szerint a terhesség nem rontja a felismert melanoma lefolyását, pusztán az anyai túlélés javítása érdekében a terhesség megszakítása nem javasolt. Amennyiben onkológiai szempontból indikált, kemoterápia kezdése akár a terhesség során is lehetséges, a terhesség ezt megelőző terminálásáról a terhességi kor, a magzat életképessége alapján kell dönteni. A sentinel nyirokcsomók micrometastasisainak feltérképezése céljából javasolják a 99mTc-sulfur kolloid izotóp használatát és sentinel nyirokcsomó biopszia végzését, mely egyes adatok szerint javítja a túlélést, sugárterhelése pedig a magzat szermpontjából tolerálható (<100 mGy).
További említésre méltó tény még, hogy a melanoma azon leggyakoribb daganatok egyike, mely terhesség alatt a méhlepénybe is képes áttétet adni (ilyenek még a leukaemiák és lymphomák). Emellett azoknak a ritka eseteknek a többsége, amikor egy malignus tumor áttétet adott a méhen belüli magzatba, szintén malignus melanomák esetében került leírásra. Az említettek miatt a lepényi funkció és morfológia a melanomával szövődött terhesség gondozása során fokozottan ellenőrzendő (ultrahang, illetve doppler ultrahang segítségével), valamint szülés után a placenta szövettani vizsgálata mindenképpen indokolt. A magzati áttétek esetében sajnos kevés a lehetőségünk. Az irodalomban szereplő (szerencsére kisszámú) esetben a connatalis melanoma malignum micrometastasisok az újszülött halálához vezettek az első életév betöltése előtt.
Dr. Deli Tamás
Forrás:
Conningham FG et. al.: Williams Obstetrics. 23rd edition. McGraw-Hill Companies Inc., USA. 2010.
