Petefészekciszták postmenopausában – indokolt-e
azonnal a műtét?
A menarche és a menopausa között frissen felismert egyszerű ultrahangszerkezetű, panaszt nem okozó petefészekciszták esetében a rutin nőgyógyászati eljárás egyértelmű: tekintettel a spontán megoldódó follikuláris ciszták nagy gyakoriságára, 2-3 hónap (mentruációs ciklus) várakozás utáni kontroll ultrahang után döntünk a kezelés további menetéről. Menopausa után nem ilyen egyértelmű a helyzet. A petefészekrák magas kockázata miatt a várakozás nélküli azonnali műtét reális alternatívaként merül fel.
A petefészekrákok a legrosszabb prognózisú nőgyógyászati malignus tumorok. Ennek legfőbb oka az előrehaladott stádiumban történő felismerésük, aminek magyarázata, hogy nem jól látható helyen alakulnak ki (mint pl. a vulva daganatai), nem adnak korai tünetet (mint pl. az endometrium tumorok vérzés formájában) és hatékony szűrőmódszerünk sincsen (mint pl. a méhnyakrák esetében). A szűrőmódszerként felmerülő transvaginalis ultrahang és a tumormarker vizsgálatok – elsősorban az epithelialis ovarium carcinomák esetében használható CA-125 – nem kielégítő pozitív és negatív prediktív értékük miatt az általános populációban szűrésre alkalmatlanok. Felmerül azonban használatuk a fokozott kockázatú csoportokban, így a genetikailag terhelt családok tagjainál (pl. familiáris petefészekrák, BRCA1, BRCA2, MSH2, MLH1 mutációk esetén), de akár a postmenopausában levő nők körében is, hiszen az ovariumtumor incidenciája az életkor előrehaladtával növekszik és az 55-65 éves korcsoportban a leggyakoribb. Postmenopausalis betegek ovarium carcinoma szűrésével és utánkövetésével kapcsolatosak annak a klinikai vizsgálatnak az eredményei, melyet Greenlee és munkatársai publikálták az American Journal of Obstetrics and Gynecology-ban.
Egy széles körű rákszűrő vizsgálat keretében (Prostate, Lung, Colorectal and Ovarian Cancer Screening Trial) több, mint 15 000, 55 és 74 év közötti nő petefészekrák-szűrésére került sor kombinált módszerrel, azaz transvaginalis kismedencei ultrahang és CA-125 tumormarker segítségével. Ovarium carcinoma szempontjából gyanúsnak tekintették a 10 cm3-nél nagyobb, komplex ultrahang morfológiájú (papilláris növedéket tartalmazó, szeptált stb.) cisztikus képleteket. A nem szuszpekt elváltozásokat konzervatívan követték 4 éven át, a kontrollvizsgálatok során a CA-125 szérumszintjének emelkedését vagy a ciszta eredetinél komplexebb megjelenését tekintették progressziónak.
Szimplex ovarium cisztát az esetek 14%-ában találtak, ezek leggyakrabban az 55-59 éves korosztályban fordultak elő. Az utánkövetés során a ciszta az esetek 32%-ában spontán eltűnt, 54%-ban változatlan formában perzisztált, és csak az esetek 6%-ában következett be progresszió és vált a ciszta megjelenése a kiindulásinál komplexebbé. Az adatok statisztikai elemzése azt mutatta, hogy a CA-125 szérumszintje nem mutatott összefüggést a ciszta későbbi komplexszé válásával, továbbá a kiindulási vizsgálatnál kimutatott szimplex ciszta nem emelte a későbbiekben kialakuló petefészekrák kockázatát.
Ezek az eredmények nemcsak arra szolgálnak újabb bizonyítékul, hogy a hüvelyi ultrahang a petefészekrák szűrésére nem eléggé specifikus módszer. Azt is egyértelműen jelzik, hogy – amint az az Amerikai Szülész-Nőgyógyász Szakmai Kollégium (ACOG) ajánlásában is szerepel – a postmenopausában véletlenül felfedezett szimplex ovarium ciszta azonnali műtéti eltávolítása negatív családi kórelőzmény és normál tumormarkerszint mellett nem indokolt, hiszen egyfelől a ciszták jelentős része magától felszívódik, másrészt jelenlétük nem fokozza a későbbi ovarium carcinoma kockázatát.
Dr. Deli Tamás
Forrás:
Greenlee RT, Kessel B, William CR, et al.: Prevalence, incidence, and natural history of simple ovarian cysts among women >55 years old in a large cancer screening trial. Am J Obstet Gynecol. 2010;202:373.e1-9
A menarche és a menopausa között frissen felismert egyszerű ultrahangszerkezetű, panaszt nem okozó petefészekciszták esetében a rutin nőgyógyászati eljárás egyértelmű: tekintettel a spontán megoldódó follikuláris ciszták nagy gyakoriságára, 2-3 hónap (mentruációs ciklus) várakozás utáni kontroll ultrahang után döntünk a kezelés további menetéről. Menopausa után nem ilyen egyértelmű a helyzet. A petefészekrák magas kockázata miatt a várakozás nélküli azonnali műtét reális alternatívaként merül fel.
A petefészekrákok a legrosszabb prognózisú nőgyógyászati malignus tumorok. Ennek legfőbb oka az előrehaladott stádiumban történő felismerésük, aminek magyarázata, hogy nem jól látható helyen alakulnak ki (mint pl. a vulva daganatai), nem adnak korai tünetet (mint pl. az endometrium tumorok vérzés formájában) és hatékony szűrőmódszerünk sincsen (mint pl. a méhnyakrák esetében). A szűrőmódszerként felmerülő transvaginalis ultrahang és a tumormarker vizsgálatok – elsősorban az epithelialis ovarium carcinomák esetében használható CA-125 – nem kielégítő pozitív és negatív prediktív értékük miatt az általános populációban szűrésre alkalmatlanok. Felmerül azonban használatuk a fokozott kockázatú csoportokban, így a genetikailag terhelt családok tagjainál (pl. familiáris petefészekrák, BRCA1, BRCA2, MSH2, MLH1 mutációk esetén), de akár a postmenopausában levő nők körében is, hiszen az ovariumtumor incidenciája az életkor előrehaladtával növekszik és az 55-65 éves korcsoportban a leggyakoribb. Postmenopausalis betegek ovarium carcinoma szűrésével és utánkövetésével kapcsolatosak annak a klinikai vizsgálatnak az eredményei, melyet Greenlee és munkatársai publikálták az American Journal of Obstetrics and Gynecology-ban.
Egy széles körű rákszűrő vizsgálat keretében (Prostate, Lung, Colorectal and Ovarian Cancer Screening Trial) több, mint 15 000, 55 és 74 év közötti nő petefészekrák-szűrésére került sor kombinált módszerrel, azaz transvaginalis kismedencei ultrahang és CA-125 tumormarker segítségével. Ovarium carcinoma szempontjából gyanúsnak tekintették a 10 cm3-nél nagyobb, komplex ultrahang morfológiájú (papilláris növedéket tartalmazó, szeptált stb.) cisztikus képleteket. A nem szuszpekt elváltozásokat konzervatívan követték 4 éven át, a kontrollvizsgálatok során a CA-125 szérumszintjének emelkedését vagy a ciszta eredetinél komplexebb megjelenését tekintették progressziónak.
Szimplex ovarium cisztát az esetek 14%-ában találtak, ezek leggyakrabban az 55-59 éves korosztályban fordultak elő. Az utánkövetés során a ciszta az esetek 32%-ában spontán eltűnt, 54%-ban változatlan formában perzisztált, és csak az esetek 6%-ában következett be progresszió és vált a ciszta megjelenése a kiindulásinál komplexebbé. Az adatok statisztikai elemzése azt mutatta, hogy a CA-125 szérumszintje nem mutatott összefüggést a ciszta későbbi komplexszé válásával, továbbá a kiindulási vizsgálatnál kimutatott szimplex ciszta nem emelte a későbbiekben kialakuló petefészekrák kockázatát.
Ezek az eredmények nemcsak arra szolgálnak újabb bizonyítékul, hogy a hüvelyi ultrahang a petefészekrák szűrésére nem eléggé specifikus módszer. Azt is egyértelműen jelzik, hogy – amint az az Amerikai Szülész-Nőgyógyász Szakmai Kollégium (ACOG) ajánlásában is szerepel – a postmenopausában véletlenül felfedezett szimplex ovarium ciszta azonnali műtéti eltávolítása negatív családi kórelőzmény és normál tumormarkerszint mellett nem indokolt, hiszen egyfelől a ciszták jelentős része magától felszívódik, másrészt jelenlétük nem fokozza a későbbi ovarium carcinoma kockázatát.
Dr. Deli Tamás
Forrás:
Greenlee RT, Kessel B, William CR, et al.: Prevalence, incidence, and natural history of simple ovarian cysts among women >55 years old in a large cancer screening trial. Am J Obstet Gynecol. 2010;202:373.e1-9
