A petefészkek védelme GnRH-analógokkal kemoterápia során – érvek pro
A kemoterápiában részesülő betegek jelentős részénél irreverzíbilis petefészek-károsodás következik be. Az így létrejövő meddőség megelőzésének egyik lehetősége a petesejtek vagy akár ovarium szövet cryopreservatiója, majd későbbi felhasználása. A másik, sok vihart kavaró alternatíva: a petefészek-működés gyógyszeres felfüggesztése a kemoterápia idejére.
A kemoterápiában részesülő betegeknek a kezelés számos mellékhatása között a gonadális funkciók károsodásával is szembe kell nézni. A petefészek működésének irreverzíbilis károsodását, a tüszők atresiáját a különböző citosztatikumok más és más valószínűséggel váltják ki: nagy gonadális toxicitású például az alkiláló cyclophosphamid, chlorambucil vagy a procarbasin, közepesen veszélyes a cisplatin és az adriamycin, míg az ovariumra nézve kevéssé károsak például a taxánok vagy a methotrexat. Mindent egybevetve azonban a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a kemoterápiában részesülő nők 40-70%-ánál alakul ki iatrogén korai petefészek-kimerülés, vagyis a petefészek-működés leállása. Az ebből adódó évtizedekig fennálló hypoestrogén állapot és annak minden konzekvenciája, továbbá az infertilitás és a pszichés megterhelés mind szükségessé teszi, hogy lehetőség szerint maximálisan kivédjük ezt mellékhatást. Bár a későbbi gyermekvállalás elősegítésére az oocyta, preembryo vagy ovarium szövet cryopreservatio is járható és mind elterjedtebb út, ezek a petefészek károsodását nem védik ki. Számos vizsgálat számol azonban be az átmeneti, művi menopausa kiváltásáról, mely több támadásponton keresztül fejtheti ki jótékony protektív hatását.
A GnRH-analógok tartós alkalmazásával az ovarium működése gyakorlatilag teljesen felfüggeszthető, és egyes tanulmányok szerint az ezt követően elkezdett kemoterápia már csak a betegek 10%-ánál eredményez petefészek-elégtelenséget. Ez a drámai eredmény több dolognak is köszönhető. Egyrészt a folliculus érés felfüggesztésével az azzal együtt járó proliferációs és sejtosztódási folyamatok leállnak, nemcsak az oocytában, de a granulosa és theca sejtekben is, csökkentve a citosztatikumoknak kitett támadási felületet. Másrészt az ovarium perfúzió lecsökken, így kevesebb toxikus gyógyszer éri el a petefészket. Harmadrészt a GnRH-kezelés során fokozódik bizonyos ovarialis anti-apoptoticus faktorok expressziója, mely szintén protektív hatású. Végül pedig – bár ez nem az ovarium védelmét jelenti, de a betegre nézve kedvező mellékhatás – a menstruatio felfüggesztése mérsékeli a beteg vérvesztését, ami a csontvelőtoxikus kezelés során mindenképpen előnyös, különösen figyelembe véve az esetleges thrombocytopaenia miatt jelentkező hypermenorrhoeát.
Mindezek alapján azt is gondolhatnánk: nem is érthető, miért nem kap rutinszerűen minden kemoterápiában részesülő fertilis korú nőbeteg GnRH-analógot. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. A forrongó vitában az ellenoldal képviselőinek érveit a témát tárgyaló második cikkünkben mutatjuk be.
Dr. Deli Tamás
(2011.05.23.)
Forrás:
Fritz M.A., Speroff L.: Clinical gynecologic endocrinology and infertility. 8th Edition. 2011. Lippincott, Williams and Wilkins, Philadelphia, USA.
A kemoterápiában részesülő betegek jelentős részénél irreverzíbilis petefészek-károsodás következik be. Az így létrejövő meddőség megelőzésének egyik lehetősége a petesejtek vagy akár ovarium szövet cryopreservatiója, majd későbbi felhasználása. A másik, sok vihart kavaró alternatíva: a petefészek-működés gyógyszeres felfüggesztése a kemoterápia idejére.
A kemoterápiában részesülő betegeknek a kezelés számos mellékhatása között a gonadális funkciók károsodásával is szembe kell nézni. A petefészek működésének irreverzíbilis károsodását, a tüszők atresiáját a különböző citosztatikumok más és más valószínűséggel váltják ki: nagy gonadális toxicitású például az alkiláló cyclophosphamid, chlorambucil vagy a procarbasin, közepesen veszélyes a cisplatin és az adriamycin, míg az ovariumra nézve kevéssé károsak például a taxánok vagy a methotrexat. Mindent egybevetve azonban a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a kemoterápiában részesülő nők 40-70%-ánál alakul ki iatrogén korai petefészek-kimerülés, vagyis a petefészek-működés leállása. Az ebből adódó évtizedekig fennálló hypoestrogén állapot és annak minden konzekvenciája, továbbá az infertilitás és a pszichés megterhelés mind szükségessé teszi, hogy lehetőség szerint maximálisan kivédjük ezt mellékhatást. Bár a későbbi gyermekvállalás elősegítésére az oocyta, preembryo vagy ovarium szövet cryopreservatio is járható és mind elterjedtebb út, ezek a petefészek károsodását nem védik ki. Számos vizsgálat számol azonban be az átmeneti, művi menopausa kiváltásáról, mely több támadásponton keresztül fejtheti ki jótékony protektív hatását.
A GnRH-analógok tartós alkalmazásával az ovarium működése gyakorlatilag teljesen felfüggeszthető, és egyes tanulmányok szerint az ezt követően elkezdett kemoterápia már csak a betegek 10%-ánál eredményez petefészek-elégtelenséget. Ez a drámai eredmény több dolognak is köszönhető. Egyrészt a folliculus érés felfüggesztésével az azzal együtt járó proliferációs és sejtosztódási folyamatok leállnak, nemcsak az oocytában, de a granulosa és theca sejtekben is, csökkentve a citosztatikumoknak kitett támadási felületet. Másrészt az ovarium perfúzió lecsökken, így kevesebb toxikus gyógyszer éri el a petefészket. Harmadrészt a GnRH-kezelés során fokozódik bizonyos ovarialis anti-apoptoticus faktorok expressziója, mely szintén protektív hatású. Végül pedig – bár ez nem az ovarium védelmét jelenti, de a betegre nézve kedvező mellékhatás – a menstruatio felfüggesztése mérsékeli a beteg vérvesztését, ami a csontvelőtoxikus kezelés során mindenképpen előnyös, különösen figyelembe véve az esetleges thrombocytopaenia miatt jelentkező hypermenorrhoeát.
Mindezek alapján azt is gondolhatnánk: nem is érthető, miért nem kap rutinszerűen minden kemoterápiában részesülő fertilis korú nőbeteg GnRH-analógot. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. A forrongó vitában az ellenoldal képviselőinek érveit a témát tárgyaló második cikkünkben mutatjuk be.
Dr. Deli Tamás
(2011.05.23.)
Forrás:
Fritz M.A., Speroff L.: Clinical gynecologic endocrinology and infertility. 8th Edition. 2011. Lippincott, Williams and Wilkins, Philadelphia, USA.