Pozitív teszt, negatív ultrahang – hol a terhesség?
Teljesen hétköznapi eset a nőgyógyásznál: pozitív terhességi teszttel érkezik a beteg, de a hüvelyi ultrahang még nem látja a korai terhességet. Vajon ő az 1%-ba tartozik, akinél méhen kívüli a beágyazódás?
A patikában bárki által hozzáférhető nagy szenzitivitású terhességi tesztek széles körű elterjedésével párhuzamosan, valamint a tervezett terhességek megfoganását övező felfokozott várakozásnak köszönhetően a bevezetőben említett helyzet teljesen hétköznapivá vált a nőgyógyászati rendelőkben. A laikusok többsége nincsen azzal tisztában, hogy a terhességi teszt előbb jelzi a megemelkedett b-HCG szintet (már 25 IU/l-től), mint ahogy azt a legjobb felbontású hüvelyi ultrahanggal ábrázolni lehetne. A teszt a 4. terhességi (2. posztkoncepcionális) hét betöltésétől már nagy valószínűséggel pozitív, a néhány millimáteres petezsákot viszont legkorábban az 5. terhességi héten látjuk. Amennyiben a beteg panaszmentes (s így nem is ‘beteg’, csak feltehetőleg ‘terhes’), még az is kérdéses, indokolt-e ilyenkor már elvégezni a hüvelyi ultrahangot pusztán a beteg kérésére. Hiszen az embrió jelenlétét, életképességét, embriók számát (ikerterhesség) ekkor még bizonyosan nem lehet eldönteni, így 10-14 nap múlva ismételt hüvelyi vizsgálat lesz szükséges.
Nem elkerülhető viszont a vizsgálat, ha a beteg panasszal érkezik. A leggyakrabban említett alhasi görcs és pecsételő vérzés ugyanis mind jó helyen implantálódó koraterhességben, mind méhen kívüli terhességben jelentkezhet, az utóbbi azonban egy potenciálisan életveszélyes állapot. Ilyenkor megtörténik a hüvelyi ultrahangvizsgálat, valamint a szérum b-HCG szintjének meghatározása. És ha a beteg türelmetlen kíváncsiságától vezérelve csak néhány nappal a kimaradt menses után érkezett, a vizsgálatok eredménye előre borítékolható: az ultrahang a vaskos méhnyálkahártyát látja, de “graviditás jelenleg sem méhen belül, sem kívül nem ábrázolódik”, a b-HCG szint pedig egy 1000 U/l alatti érték. Ilyenkor a beteg állapotától és a panaszok mértékétől függően 2-3 naponta ismételt hüvelyi ultrahang és b-HCG meghatározás történik. A terhességi hormon szintjének alakulása (a normál kétnaponkénti duplázódás vagy az ettől elmaradó növekedés, esetleg csökkenés), valamint a méhen belül vagy a méh és petefészek között megjelenő echogyűrű alapján differenciálható a jó helyen lezajlott beágyazódás, a méhen kívüli terhesség vagy a korai terhesség vetélése. Emellett a beteg panaszainak változása szoros, nemritkán intézeti megfigyelést tesz szükségessé. A további teendőket aztán a felállított diagnózis határozza meg.
A leírt eljárás nem kevés – utóbb a legtöbb esetben szerencsére feleslegesnek bizonyuló – aggodalommal és költséggel jár. Bármennyire is kíváncsi tehát az ember, érdemes az ultrahanggal egybekötött nőgyógyászati vizsgálatot legalább az 5., de még inkább a 6. terhességi (3. és 4. posztkoncepcionális) hétig halasztani, ha komoly alhasi panaszok nincsenek. A rutinszerűen feltett kérdésre ugyanis: “Van-e valami panasz?”, az önmagát a pozitív terhességi teszt birtokában fokozottan figyelő nők legtöbbje biztosan fog tudni említeni minimum valamilyen fokú alhasi diszkomfortot, mely aztán beindíthatja a fenti diagnosztikus kaszkádot. Ennek elkerülése pedig mindenkinek érdeke.
Dr. Deli Tamás
(2012. január)
Teljesen hétköznapi eset a nőgyógyásznál: pozitív terhességi teszttel érkezik a beteg, de a hüvelyi ultrahang még nem látja a korai terhességet. Vajon ő az 1%-ba tartozik, akinél méhen kívüli a beágyazódás?
A patikában bárki által hozzáférhető nagy szenzitivitású terhességi tesztek széles körű elterjedésével párhuzamosan, valamint a tervezett terhességek megfoganását övező felfokozott várakozásnak köszönhetően a bevezetőben említett helyzet teljesen hétköznapivá vált a nőgyógyászati rendelőkben. A laikusok többsége nincsen azzal tisztában, hogy a terhességi teszt előbb jelzi a megemelkedett b-HCG szintet (már 25 IU/l-től), mint ahogy azt a legjobb felbontású hüvelyi ultrahanggal ábrázolni lehetne. A teszt a 4. terhességi (2. posztkoncepcionális) hét betöltésétől már nagy valószínűséggel pozitív, a néhány millimáteres petezsákot viszont legkorábban az 5. terhességi héten látjuk. Amennyiben a beteg panaszmentes (s így nem is ‘beteg’, csak feltehetőleg ‘terhes’), még az is kérdéses, indokolt-e ilyenkor már elvégezni a hüvelyi ultrahangot pusztán a beteg kérésére. Hiszen az embrió jelenlétét, életképességét, embriók számát (ikerterhesség) ekkor még bizonyosan nem lehet eldönteni, így 10-14 nap múlva ismételt hüvelyi vizsgálat lesz szükséges.
Nem elkerülhető viszont a vizsgálat, ha a beteg panasszal érkezik. A leggyakrabban említett alhasi görcs és pecsételő vérzés ugyanis mind jó helyen implantálódó koraterhességben, mind méhen kívüli terhességben jelentkezhet, az utóbbi azonban egy potenciálisan életveszélyes állapot. Ilyenkor megtörténik a hüvelyi ultrahangvizsgálat, valamint a szérum b-HCG szintjének meghatározása. És ha a beteg türelmetlen kíváncsiságától vezérelve csak néhány nappal a kimaradt menses után érkezett, a vizsgálatok eredménye előre borítékolható: az ultrahang a vaskos méhnyálkahártyát látja, de “graviditás jelenleg sem méhen belül, sem kívül nem ábrázolódik”, a b-HCG szint pedig egy 1000 U/l alatti érték. Ilyenkor a beteg állapotától és a panaszok mértékétől függően 2-3 naponta ismételt hüvelyi ultrahang és b-HCG meghatározás történik. A terhességi hormon szintjének alakulása (a normál kétnaponkénti duplázódás vagy az ettől elmaradó növekedés, esetleg csökkenés), valamint a méhen belül vagy a méh és petefészek között megjelenő echogyűrű alapján differenciálható a jó helyen lezajlott beágyazódás, a méhen kívüli terhesség vagy a korai terhesség vetélése. Emellett a beteg panaszainak változása szoros, nemritkán intézeti megfigyelést tesz szükségessé. A további teendőket aztán a felállított diagnózis határozza meg.
A leírt eljárás nem kevés – utóbb a legtöbb esetben szerencsére feleslegesnek bizonyuló – aggodalommal és költséggel jár. Bármennyire is kíváncsi tehát az ember, érdemes az ultrahanggal egybekötött nőgyógyászati vizsgálatot legalább az 5., de még inkább a 6. terhességi (3. és 4. posztkoncepcionális) hétig halasztani, ha komoly alhasi panaszok nincsenek. A rutinszerűen feltett kérdésre ugyanis: “Van-e valami panasz?”, az önmagát a pozitív terhességi teszt birtokában fokozottan figyelő nők legtöbbje biztosan fog tudni említeni minimum valamilyen fokú alhasi diszkomfortot, mely aztán beindíthatja a fenti diagnosztikus kaszkádot. Ennek elkerülése pedig mindenkinek érdeke.
Dr. Deli Tamás
(2012. január)