A prolactinoma sugárterápiája
A prolactintermelő hypophisis daganatok standard terápiája a dopamin agonista gyógyszeres és az idegsebészeti kezelés. Jelen cikkünkben a daganatterápia harmadik modalitásának, a sugárkezelésnek a helyét és lehetőségeit vizsgáljuk a prolactinoma kezelésében.
A hypophysis daganatai közül a leggyakoribb a hypophysis tumorok 40%-át kitevő prolactinoma, mely a felnőtt populációban 100-750:1 millió gyakoriságú. Gyermekkorban ritka, az 50. életévig nőkben 10-szer gyakoribb, mint férfiakban, majd 50 éves kor felett a két nemben azonos gyakorisággal fordul elő. A hyperprolactinaemiához vezető betegségek egyik leggyakoribbika, melyet méret alapján micro- (1 cm alatti méret) és macroadenomákra (1 cm-nél nagyobb méret) szokás osztani. Kezelésében a prolaktintermelés gátlását eredményező dopaminerg jelátvitel serkentése az elsődleges kezelési mód bromocriptinnel, cabergolinnal, quinagoliddal. A megfelelő indikáció fennállása esetén transsphenoidalis műtéttel van mód a hypophysis daganat eltávolítására. Kevéssé ismert azonban, hogy – igen ritkán ugyan, de – sugárterápia alkalmazása is szóba jön.
A radioterápia az első két vonalbeli kezelés kiegészítőjeként jön szóba azokban az esetekben, ha a gyógyszeres és idegsebészi beavatkozás eredménytelen vagy nem bizonyul kellőképpen eredményesnek. Ugyancsak történtek próbálkozások sugárterápia alkalmazásával az igen ritka malignus prolactinoma esetében, azonban ennek kezelésére standard protokollok nem állnak rendelkezésre a kevés tapasztalat miatt. Az invazív jellegű macroadenomák és az adenocarcinomák elkülönítésa a rutin szövettani vizsgálattal nem lehetséges, a malignitást gyakorlatilag csak az intra- és extracerebralis metastasisok megjelenése igazolja – ilyenkor viszont az átlagos túlélés mindössze 10 hónap.
Az irradiáció alkalmazására prolactinoma esetében két mód kínálkozik. A frakcionált konvencionális besugárzás mellett a LINAC készüléken vagy gamma késen alapuló sugársebészeti eljárás jön szóba. Sugársebészet 3 cm-nél kisebb daganat esetén mérlegelhető és akár olyan betegeken is végezhető, akik korábban hagyományos irradiáción estek át. Az eredménytelen gyógyszeres és sebészi kezelésen átesett betegeknél mindkét irradiációt alkalmazó módszer az esetek egyharmadában képes normoprolactinaemiát létrehozni. A legfőbb különbség a konvencionális sugárkezelés és a sugársebészeti eljárás között, hogy a leggyakoribb mellékhatásnak telinthető hypopituitarismus jóval gyakrabban alakul ki az előbbi alkalmazását követően. Ennek a hagyományos sugárkezelés után 10 évvel a betegek 50%-ánál kimutatható szövődménynek ráadásul a sugárkezelésben nem részesült hypopituiter betegekénél nagyobb a mortalitása, ugyanis az irradiáció miatt gyakrabban alakulhantnak ki cerebrovascularis laesiók és secunder tumorok, mint például a meningeoma vagy glioma. A sugársebészeti beavatkozások szövődményei között a nervus opticus vagy egyéb agyidegek sérülései, valamint az agyszöveti necrosis emelhetők ki, azonban ezek csak ritkán fordulnak elő.
Dr. Deli Tamás
(2011. november)
Forrás:
Rácz K.: Prolactinoma és hyperplolactinaemiás állapotok. In: Leövey et al. (szerk.): Az endokrin és anyagcsere-betegségek gyakorlati kézikönyve. Medicina Kiadó, Budapest. 2011.
A prolactintermelő hypophisis daganatok standard terápiája a dopamin agonista gyógyszeres és az idegsebészeti kezelés. Jelen cikkünkben a daganatterápia harmadik modalitásának, a sugárkezelésnek a helyét és lehetőségeit vizsgáljuk a prolactinoma kezelésében.
A hypophysis daganatai közül a leggyakoribb a hypophysis tumorok 40%-át kitevő prolactinoma, mely a felnőtt populációban 100-750:1 millió gyakoriságú. Gyermekkorban ritka, az 50. életévig nőkben 10-szer gyakoribb, mint férfiakban, majd 50 éves kor felett a két nemben azonos gyakorisággal fordul elő. A hyperprolactinaemiához vezető betegségek egyik leggyakoribbika, melyet méret alapján micro- (1 cm alatti méret) és macroadenomákra (1 cm-nél nagyobb méret) szokás osztani. Kezelésében a prolaktintermelés gátlását eredményező dopaminerg jelátvitel serkentése az elsődleges kezelési mód bromocriptinnel, cabergolinnal, quinagoliddal. A megfelelő indikáció fennállása esetén transsphenoidalis műtéttel van mód a hypophysis daganat eltávolítására. Kevéssé ismert azonban, hogy – igen ritkán ugyan, de – sugárterápia alkalmazása is szóba jön.
A radioterápia az első két vonalbeli kezelés kiegészítőjeként jön szóba azokban az esetekben, ha a gyógyszeres és idegsebészi beavatkozás eredménytelen vagy nem bizonyul kellőképpen eredményesnek. Ugyancsak történtek próbálkozások sugárterápia alkalmazásával az igen ritka malignus prolactinoma esetében, azonban ennek kezelésére standard protokollok nem állnak rendelkezésre a kevés tapasztalat miatt. Az invazív jellegű macroadenomák és az adenocarcinomák elkülönítésa a rutin szövettani vizsgálattal nem lehetséges, a malignitást gyakorlatilag csak az intra- és extracerebralis metastasisok megjelenése igazolja – ilyenkor viszont az átlagos túlélés mindössze 10 hónap.
Az irradiáció alkalmazására prolactinoma esetében két mód kínálkozik. A frakcionált konvencionális besugárzás mellett a LINAC készüléken vagy gamma késen alapuló sugársebészeti eljárás jön szóba. Sugársebészet 3 cm-nél kisebb daganat esetén mérlegelhető és akár olyan betegeken is végezhető, akik korábban hagyományos irradiáción estek át. Az eredménytelen gyógyszeres és sebészi kezelésen átesett betegeknél mindkét irradiációt alkalmazó módszer az esetek egyharmadában képes normoprolactinaemiát létrehozni. A legfőbb különbség a konvencionális sugárkezelés és a sugársebészeti eljárás között, hogy a leggyakoribb mellékhatásnak telinthető hypopituitarismus jóval gyakrabban alakul ki az előbbi alkalmazását követően. Ennek a hagyományos sugárkezelés után 10 évvel a betegek 50%-ánál kimutatható szövődménynek ráadásul a sugárkezelésben nem részesült hypopituiter betegekénél nagyobb a mortalitása, ugyanis az irradiáció miatt gyakrabban alakulhantnak ki cerebrovascularis laesiók és secunder tumorok, mint például a meningeoma vagy glioma. A sugársebészeti beavatkozások szövődményei között a nervus opticus vagy egyéb agyidegek sérülései, valamint az agyszöveti necrosis emelhetők ki, azonban ezek csak ritkán fordulnak elő.
Dr. Deli Tamás
(2011. november)
Forrás:
Rácz K.: Prolactinoma és hyperplolactinaemiás állapotok. In: Leövey et al. (szerk.): Az endokrin és anyagcsere-betegségek gyakorlati kézikönyve. Medicina Kiadó, Budapest. 2011.