A terhesség alatti súlyos pszichés stressz magzatkárosító hatása
Közkeletű megállapítás: egy kismamának kerülni kell a stresszt és nyugalomra, kiegyensúlyozottságra van szüksége, hogy a magzat fejlődésének optimális feltételei biztosítottak legyenek. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál a frissen publikált vizsgálatnál, amely a terhesség alatt elszenvedett jelentős anyai pszichés stressz súlyos magzati következményeire talált bizonyítékot.
Az emberiség a kezdetektől fogva érzi, hogy a terhesség alatt az anyát érő akár testi, akár lelki stresszhelyzetek káros hatással lehetnek a magzat méhen belüli fejlődésére. Emiatt a legtöbb társadalmi berendezkedésben biztosítani igyekeznek a várandós nők tehermentesítését, de ugyancsak ezt a célt szolgálja a terhességi hormonok által biztosított nyugalom, kiegyensúlyozottság, fokozott alvásigény, amely a terhesség bizonyos szakaszaiban jellemzi a kismamákat. Az erre vonatkozó rendelkezésre álló tanulmányok mostanáig általában az első trimesztert jelölték meg, mint a magzat fejlődése szempontjából az anyai stressz káros hatására leginkább érzékeny időszakot. Némileg ellentmond az eddigi ismereteinknek, ugyanakkor elképesztően magas esetszámával megcáfolhatatlanul bizonyítja az anyai lelki stressz magzatkárosító hatását egy néhány napja online publikált svéd-amerikai tanulmány.
Az Indianai Egyetem és a stockholmi Karolinska Intézet kutatói a Psychosomatic Medicine – Journal of Biobehavioral Medicine (Pszichoszomatikus Orvostudomány – Viselkedés- és Orvostudományi Folyóirat) című lap online kiadásában február közepén publikálták kutatásukat, melyben súlyos anyai stressznek kitett terhességek kimenetelét vizsgálták. A vizsgálatba több, mint 2,6 millió svédországi, 1973 és 2004 közötti, egyszeres, congenitalis malformatio nélküli élveszüléssel végződött terhességet vontak be. Súlyos anyai stresszhelyzetként a magzat apjának vagy a terhes elsőfokú rokonának halálát definiálták. Ilyenformán több, mint 32 ezer olyan terhességet vizsgáltak, ahol súlyos anyai stressz lépett fel a terhesség valamely szakaszában. Külön vizsgálták a terhesség 1-4., 5-6., illetve 7-9. hónapjában fellépett stresszhelyzet következményeit. A kóros szülészeti kimenetelek közül a 37. gesztációs hét előtti koraszülést, a 2500 gramm alatti kis súlyú magzat születését, illetve az SGA (small for gestational age – az adott terhességi kor átlagához képest legalább 2 standard deviációval kisebb súlyú) újszülött születését vizsgálták. Megállapították, hogy az 5-6. hónapban elszenvedett anyai stressz jelentette a kóros szülészeti kimenetel szempontjából a legnagyobb kockázatot. Az ebben a periódusban elszenvedett anyai emocionális stresszhelyzet hatására a koraszülés kockázata (esélyhányadosa, odds ratio, OR) 1,24-szeresnek adódott (99%-os konfidenciaintervallum, CI, 1,08-1,42). Az alacsony születési súly (OR: 1,38, 99% CI: 1,19-1,61) és az SGA újszülött születésének kockázata (OR: 1,25, 99% CI: 1,05-1,49) is jelentősen emelkedett az említett időszak során bekövetkezett haláleset kapcsán.
A jelenség pontos kórélettani, etiológiai háttere nem világos. Feltételezhető a stressz által aktivált hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely mediátor hatása, de a stressz aktiválta molekuláris szintű folyamatok aktivációja sem zárható ki. A különösen veszélyeztetett hónapok, terhességi időszak azonosítása, illetve a részt vevő mechanizmusok későbbi feltérképezése esélyt adhat az ilyen nehéz élethelyzetbe került várandósok jövőbeni célzott kezelésére – nemcsak az ő saját, de megszületendő gyermekük érdekében is.
Dr. Deli Tamás
Forrás:
Class QA et al.: Timing of Prenatal Maternal Exposure to Severe Life Events and Adverse Pregnancy Outcomes: A Population Study of 2.6 Million Pregnancies. Psychosom Med. 2011 Feb 14.
Közkeletű megállapítás: egy kismamának kerülni kell a stresszt és nyugalomra, kiegyensúlyozottságra van szüksége, hogy a magzat fejlődésének optimális feltételei biztosítottak legyenek. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál a frissen publikált vizsgálatnál, amely a terhesség alatt elszenvedett jelentős anyai pszichés stressz súlyos magzati következményeire talált bizonyítékot.
Az emberiség a kezdetektől fogva érzi, hogy a terhesség alatt az anyát érő akár testi, akár lelki stresszhelyzetek káros hatással lehetnek a magzat méhen belüli fejlődésére. Emiatt a legtöbb társadalmi berendezkedésben biztosítani igyekeznek a várandós nők tehermentesítését, de ugyancsak ezt a célt szolgálja a terhességi hormonok által biztosított nyugalom, kiegyensúlyozottság, fokozott alvásigény, amely a terhesség bizonyos szakaszaiban jellemzi a kismamákat. Az erre vonatkozó rendelkezésre álló tanulmányok mostanáig általában az első trimesztert jelölték meg, mint a magzat fejlődése szempontjából az anyai stressz káros hatására leginkább érzékeny időszakot. Némileg ellentmond az eddigi ismereteinknek, ugyanakkor elképesztően magas esetszámával megcáfolhatatlanul bizonyítja az anyai lelki stressz magzatkárosító hatását egy néhány napja online publikált svéd-amerikai tanulmány.
Az Indianai Egyetem és a stockholmi Karolinska Intézet kutatói a Psychosomatic Medicine – Journal of Biobehavioral Medicine (Pszichoszomatikus Orvostudomány – Viselkedés- és Orvostudományi Folyóirat) című lap online kiadásában február közepén publikálták kutatásukat, melyben súlyos anyai stressznek kitett terhességek kimenetelét vizsgálták. A vizsgálatba több, mint 2,6 millió svédországi, 1973 és 2004 közötti, egyszeres, congenitalis malformatio nélküli élveszüléssel végződött terhességet vontak be. Súlyos anyai stresszhelyzetként a magzat apjának vagy a terhes elsőfokú rokonának halálát definiálták. Ilyenformán több, mint 32 ezer olyan terhességet vizsgáltak, ahol súlyos anyai stressz lépett fel a terhesség valamely szakaszában. Külön vizsgálták a terhesség 1-4., 5-6., illetve 7-9. hónapjában fellépett stresszhelyzet következményeit. A kóros szülészeti kimenetelek közül a 37. gesztációs hét előtti koraszülést, a 2500 gramm alatti kis súlyú magzat születését, illetve az SGA (small for gestational age – az adott terhességi kor átlagához képest legalább 2 standard deviációval kisebb súlyú) újszülött születését vizsgálták. Megállapították, hogy az 5-6. hónapban elszenvedett anyai stressz jelentette a kóros szülészeti kimenetel szempontjából a legnagyobb kockázatot. Az ebben a periódusban elszenvedett anyai emocionális stresszhelyzet hatására a koraszülés kockázata (esélyhányadosa, odds ratio, OR) 1,24-szeresnek adódott (99%-os konfidenciaintervallum, CI, 1,08-1,42). Az alacsony születési súly (OR: 1,38, 99% CI: 1,19-1,61) és az SGA újszülött születésének kockázata (OR: 1,25, 99% CI: 1,05-1,49) is jelentősen emelkedett az említett időszak során bekövetkezett haláleset kapcsán.
A jelenség pontos kórélettani, etiológiai háttere nem világos. Feltételezhető a stressz által aktivált hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely mediátor hatása, de a stressz aktiválta molekuláris szintű folyamatok aktivációja sem zárható ki. A különösen veszélyeztetett hónapok, terhességi időszak azonosítása, illetve a részt vevő mechanizmusok későbbi feltérképezése esélyt adhat az ilyen nehéz élethelyzetbe került várandósok jövőbeni célzott kezelésére – nemcsak az ő saját, de megszületendő gyermekük érdekében is.
Dr. Deli Tamás
Forrás:
Class QA et al.: Timing of Prenatal Maternal Exposure to Severe Life Events and Adverse Pregnancy Outcomes: A Population Study of 2.6 Million Pregnancies. Psychosom Med. 2011 Feb 14.