Terhesség sikeres daganatterápiát követően
A környezetünkből származó vegyi és sugárterhelés fokozódása okozta növekvő daganatosbeteg-szám, valamint a daganatterápia fejlődésének köszönhető javuló túlélési adatok egyaránt azt eredményezik, hogy egyre több fertilis korú, sikeres daganatkezelésen átesett nő teheti fel a kérdést nőgyógyászának: mikor, milyen kockázatokkal számolva vállalhatok terhességet?
A bevezetőben említett kérdés felvetődésekor legalább három különböző szempontot kell figyelembe venni a daganatos betegséget sikeresen leküzdő beteggel történő konzultáció és tanácsadás során. A fogamzás esetleges nehézségei, a terhesség optimális időpontjának megválasztása, valamint a terhesség alatti gyakoribb komplikációkkal kapcsolatos aggodalmak azok a témák, melyekkel kapcsolatban a beteget informálni kell. A kemoterápia során alkalmazott szerek típusától és dózisától, valamint a sugárkezelés helyétől és az alkalmazott sugárdózistól függően mind nőkben, mind férfiakban csökkenhet a fertilitás. Ebből adódóan a teherbe esés nehézségekbe ütközhet, akár lehetetlen is lehet, illetve meddőségi szakember és centrum segítségére lehet szükség. Amennyiben a későbbi teherbe esési szándék még a kezelések előtt felmerül, a iatrogén infertilitás profilaktikus kezelése az ovariumok vagy petesejtek, illetve hímivarsejtek különféle típusú beavatkozásokkal (fagyasztás, hormonális kezelés, műtéti odébb helyezés) lehetséges, amint arról korábbi írásainkban már részletesen volt szó.
A teherbe esés optimális időpontjának megválasztásakor azt kell figyelembe venni, hogy milyen időintervallumon belül milyen valószínűséggel várható az adott betegnél a primer daganat recidivája, rejtett távoli metastasisok megjelenése, illetve a kezelés hatására kialakuló második daganatos betegség megjelenése. Ez az adott betegre nézve egyénileg határozható csak meg az eredeti daganat típusának és a betegség stádiumának, illetve az alkalmazott kezelésnek és az észlelt klinikai terápiás hatékonyságnak az ismeretében. Az igen rosszindulatú és gyakran késői recidivával újra jelentkező daganattípusok esetében akár több évnyi várakozás is indokolt lehet. Így például az onkoterápiát követően emlőrák esetében 2-3, melanoma malignumos betegeknél 3-5 év biztonsági periódust szokás javasolni. Eképpen elkerülhető egy esetleges recidiva és a kívánt terhesség egybeesésekor a terhesség veszélyeztetése az újraindított onkológiai kezelés által, vagy a terhes életének kockáztatása az adekvát kezelés terhesség miatti elmaradása következtében.
Amennyiben sikerül is teherbe esni és recidiva sem jelentkezik, kérdésként merül fel, veszélyezteti-e a korábbi daganatos betegség és annak kezelése a magzatot és a terhesség kiviselését. Az 1994-ben indított Childhood Cancer Survivor Study (CCSS, Gyermekkori Daganat Túlélőinek Vizsgálata) a gyermekkori onkoterápia hosszú távú káros hatásainak felmérését tűzte ki céljául. Ezen vizsgálat adatai alapján a sikeresen kezelt, hosszú távú daganatosbetegség-túlélőkben háromszor gyakoribb bizonyos krónikus betegségek gyakorisága, így a szívelégtelenség, a koponyabesugárzást követő kognitív diszfunkció, a növekedési hormon deficiencia és az obezitás. Amennyiben ezek valamelyike fennáll, a terhesség az adott betegség típusától függően magasabb kockázatú lehet. Mindazonáltal szerencsére arról is tájékoztathatjuk betegeinket, hogy a CCSS-ben részt vevő 1953 nő 4029 terhessége, valamint néhány további, ugyancsak sok száz ilyen terhesség kimenetelét vizsgáló tanulmány alapján a kóros szülészeti kimenetel és az újszülöttek veleszületett fejlődési rendellenességeinek gyakorisága nem volt magasabb daganattúlélőkben az átlag populációénál.
Dr. Deli Tamás
(2011.augusztus)
Forrás:
Cunningham F.G. et al.: Williams Obstetrics. 23rd Ed. McGraw-Hill Medical, New York. 2010.
A környezetünkből származó vegyi és sugárterhelés fokozódása okozta növekvő daganatosbeteg-szám, valamint a daganatterápia fejlődésének köszönhető javuló túlélési adatok egyaránt azt eredményezik, hogy egyre több fertilis korú, sikeres daganatkezelésen átesett nő teheti fel a kérdést nőgyógyászának: mikor, milyen kockázatokkal számolva vállalhatok terhességet?
A bevezetőben említett kérdés felvetődésekor legalább három különböző szempontot kell figyelembe venni a daganatos betegséget sikeresen leküzdő beteggel történő konzultáció és tanácsadás során. A fogamzás esetleges nehézségei, a terhesség optimális időpontjának megválasztása, valamint a terhesség alatti gyakoribb komplikációkkal kapcsolatos aggodalmak azok a témák, melyekkel kapcsolatban a beteget informálni kell. A kemoterápia során alkalmazott szerek típusától és dózisától, valamint a sugárkezelés helyétől és az alkalmazott sugárdózistól függően mind nőkben, mind férfiakban csökkenhet a fertilitás. Ebből adódóan a teherbe esés nehézségekbe ütközhet, akár lehetetlen is lehet, illetve meddőségi szakember és centrum segítségére lehet szükség. Amennyiben a későbbi teherbe esési szándék még a kezelések előtt felmerül, a iatrogén infertilitás profilaktikus kezelése az ovariumok vagy petesejtek, illetve hímivarsejtek különféle típusú beavatkozásokkal (fagyasztás, hormonális kezelés, műtéti odébb helyezés) lehetséges, amint arról korábbi írásainkban már részletesen volt szó.
A teherbe esés optimális időpontjának megválasztásakor azt kell figyelembe venni, hogy milyen időintervallumon belül milyen valószínűséggel várható az adott betegnél a primer daganat recidivája, rejtett távoli metastasisok megjelenése, illetve a kezelés hatására kialakuló második daganatos betegség megjelenése. Ez az adott betegre nézve egyénileg határozható csak meg az eredeti daganat típusának és a betegség stádiumának, illetve az alkalmazott kezelésnek és az észlelt klinikai terápiás hatékonyságnak az ismeretében. Az igen rosszindulatú és gyakran késői recidivával újra jelentkező daganattípusok esetében akár több évnyi várakozás is indokolt lehet. Így például az onkoterápiát követően emlőrák esetében 2-3, melanoma malignumos betegeknél 3-5 év biztonsági periódust szokás javasolni. Eképpen elkerülhető egy esetleges recidiva és a kívánt terhesség egybeesésekor a terhesség veszélyeztetése az újraindított onkológiai kezelés által, vagy a terhes életének kockáztatása az adekvát kezelés terhesség miatti elmaradása következtében.
Amennyiben sikerül is teherbe esni és recidiva sem jelentkezik, kérdésként merül fel, veszélyezteti-e a korábbi daganatos betegség és annak kezelése a magzatot és a terhesség kiviselését. Az 1994-ben indított Childhood Cancer Survivor Study (CCSS, Gyermekkori Daganat Túlélőinek Vizsgálata) a gyermekkori onkoterápia hosszú távú káros hatásainak felmérését tűzte ki céljául. Ezen vizsgálat adatai alapján a sikeresen kezelt, hosszú távú daganatosbetegség-túlélőkben háromszor gyakoribb bizonyos krónikus betegségek gyakorisága, így a szívelégtelenség, a koponyabesugárzást követő kognitív diszfunkció, a növekedési hormon deficiencia és az obezitás. Amennyiben ezek valamelyike fennáll, a terhesség az adott betegség típusától függően magasabb kockázatú lehet. Mindazonáltal szerencsére arról is tájékoztathatjuk betegeinket, hogy a CCSS-ben részt vevő 1953 nő 4029 terhessége, valamint néhány további, ugyancsak sok száz ilyen terhesség kimenetelét vizsgáló tanulmány alapján a kóros szülészeti kimenetel és az újszülöttek veleszületett fejlődési rendellenességeinek gyakorisága nem volt magasabb daganattúlélőkben az átlag populációénál.
Dr. Deli Tamás
(2011.augusztus)
Forrás:
Cunningham F.G. et al.: Williams Obstetrics. 23rd Ed. McGraw-Hill Medical, New York. 2010.