A testmozgás testsúlytól függetlenül csökkenti az
endometrium carcinoma kockázatát
Az Amerikai Rákkutató Társaság (American Association for Cancer Research, AACR) kilencedik rákmegelőzéssel foglalkozó philadelphiai konferenciáján mutatták be azokat a kutatási eredményeket, melyek igazolják, hogy rendszeres testmozgással csökkenthető az endometrium carcinoma kockázata.
A leggyakrabban a peri- és postmenopausalis időszakban előforduló endometrium carcinoma a női nemi szervi daganatok mintegy egyharmadát teszi ki. Kialakulásának számos kockázati tényezője ismert, azonban ezek szinte mindegyike valamilyen módon az endometrium fokozott proliferációját kiváltó túlzott ösztrogénhormon-hatásra vezethető vissza. A nulliparák, meddőségben szenvedő nők, korai menarche vagy késői menopausa esetében bármely körülmény fennálltakor 2-3-szoros a becsült relatív kockázatat, aminek magyarázatául az ösztrogén dominálta életperiódus relatíve hosszabb volta szolgálhat. A tartós menopausalis ösztrogénpótlás, az endometriumon pro-ösztrogén hatású tamoxifen tartós használata, az ösztrogéntermelő ovarium tumor vagy a policystás ovarium syndroma hasonlóképpen ösztrogénhatáson keresztül eredményezi, hogy fennállásuk esetében 5-20-szor nagyobb az endometrium carcinoma kialakulásának esélye. Elhízott betegekben pedig (és az ehhez gyakran társuló, szintén az endometrium carcinoma rizikófaktoraként számon tartott hypertonia, diabetes mellitus vagy cholelithiasis esetében) egyrészt csökken a keringő szexhormonkötő fehérje (SHBG) szérumszintje, így emelkedik a szabad ösztradiolszint, másrészt a felszaporodott zsírszövet fokozott aromatáz aktivitása révén az endogén androgének ösztrogénné alakulása nagyobb mértékben következik be. Ez vezet obes betegek körében 2-5-ször nagyobb gyakorisággal endometrium carcinoma kialakulásához.
Mindezek tükrében nem meglepő és nem tűnik nagy újdonságnak, hogy a testmozgás csökkenti a méhtestrák gyakoriságát, hiszen a fentiekből következően minden, ami a zsírszövet mennyiségének (azaz a testsúly) mérséklését eredményezi, maga után vonja a méhtestrák-kockázat csökkenését is. A váratlan azonban az, hogy egy adott mennyiségű testmozgás minden „súlycsoportban”, így az egyébként nem elhízott populációban is csökkenteni képes az endometrium carcinoma későbbi előfordulását.
A bevezetőben említett konferencián a connecticuti New Haven Yale School of Public Health doktorandusza, Hannah Arem és munkatársai több, mint 660 endometrium carcinomában szenvedő, és ugyanennyi kontroll beteg adatait feldolgozó munkájukat mutatták be. A méhtestrák diagnózisának felállítását megelőző 2-5 év fizikai aktivitását hasonlították össze. A fizikai aktivitást MET-re (metabolikus ekvivalens) váltva tették a különféle tevékenységeket összehasonlíthatóvá. Megállapították, hogy a mintegy 150 percnyi mérsékelt-fokozott intenzitású testmozgásnak megfelelő mennyiségű fizikai aktivitású nők esetében a fizikálisan egyáltalán nem aktív nőkhöz képest 34%-kal kisebb volt az endometrium carcinoma kockázata. A legjelentősebb különbség a normál testsúlyú, aktív életmódot folytató, illetve a túlsúlyos (BMI >25 kg/m2), inaktív nők között mutatkozott, ahol a kockázat 73%-kal volt alacsonyabb az előbbiek javára. Az inaktívak között a nem túlsúlyosak méhtestrákkockázata 55%-kal maradt el a túlsúlyosakétól. A fizikálisan aktív, de túlsúlyos nők körében pedig 38%-kal volt alacsonyabb az endometrium carcinoma kialakulási kockázata, mint a túlsúlyos, de a testmozgás szempontjából passzívak körében.
Az ismertetett eredmények aláhúzzák a fizikai aktivitás méhtestrák megelőzésében játszott kulcsszerepét még azoknak a betegeknek a körében is, akiknél jelentős testsúlycsökkentést nem sikerül elérni.
Dr. Deli Tamás
Forrás:
Medscape Medical News – Nick Mulcahy: For all body types, exercise may reduce endometrial cancer risk. 2010.
Az Amerikai Rákkutató Társaság (American Association for Cancer Research, AACR) kilencedik rákmegelőzéssel foglalkozó philadelphiai konferenciáján mutatták be azokat a kutatási eredményeket, melyek igazolják, hogy rendszeres testmozgással csökkenthető az endometrium carcinoma kockázata.
A leggyakrabban a peri- és postmenopausalis időszakban előforduló endometrium carcinoma a női nemi szervi daganatok mintegy egyharmadát teszi ki. Kialakulásának számos kockázati tényezője ismert, azonban ezek szinte mindegyike valamilyen módon az endometrium fokozott proliferációját kiváltó túlzott ösztrogénhormon-hatásra vezethető vissza. A nulliparák, meddőségben szenvedő nők, korai menarche vagy késői menopausa esetében bármely körülmény fennálltakor 2-3-szoros a becsült relatív kockázatat, aminek magyarázatául az ösztrogén dominálta életperiódus relatíve hosszabb volta szolgálhat. A tartós menopausalis ösztrogénpótlás, az endometriumon pro-ösztrogén hatású tamoxifen tartós használata, az ösztrogéntermelő ovarium tumor vagy a policystás ovarium syndroma hasonlóképpen ösztrogénhatáson keresztül eredményezi, hogy fennállásuk esetében 5-20-szor nagyobb az endometrium carcinoma kialakulásának esélye. Elhízott betegekben pedig (és az ehhez gyakran társuló, szintén az endometrium carcinoma rizikófaktoraként számon tartott hypertonia, diabetes mellitus vagy cholelithiasis esetében) egyrészt csökken a keringő szexhormonkötő fehérje (SHBG) szérumszintje, így emelkedik a szabad ösztradiolszint, másrészt a felszaporodott zsírszövet fokozott aromatáz aktivitása révén az endogén androgének ösztrogénné alakulása nagyobb mértékben következik be. Ez vezet obes betegek körében 2-5-ször nagyobb gyakorisággal endometrium carcinoma kialakulásához.
Mindezek tükrében nem meglepő és nem tűnik nagy újdonságnak, hogy a testmozgás csökkenti a méhtestrák gyakoriságát, hiszen a fentiekből következően minden, ami a zsírszövet mennyiségének (azaz a testsúly) mérséklését eredményezi, maga után vonja a méhtestrák-kockázat csökkenését is. A váratlan azonban az, hogy egy adott mennyiségű testmozgás minden „súlycsoportban”, így az egyébként nem elhízott populációban is csökkenteni képes az endometrium carcinoma későbbi előfordulását.
A bevezetőben említett konferencián a connecticuti New Haven Yale School of Public Health doktorandusza, Hannah Arem és munkatársai több, mint 660 endometrium carcinomában szenvedő, és ugyanennyi kontroll beteg adatait feldolgozó munkájukat mutatták be. A méhtestrák diagnózisának felállítását megelőző 2-5 év fizikai aktivitását hasonlították össze. A fizikai aktivitást MET-re (metabolikus ekvivalens) váltva tették a különféle tevékenységeket összehasonlíthatóvá. Megállapították, hogy a mintegy 150 percnyi mérsékelt-fokozott intenzitású testmozgásnak megfelelő mennyiségű fizikai aktivitású nők esetében a fizikálisan egyáltalán nem aktív nőkhöz képest 34%-kal kisebb volt az endometrium carcinoma kockázata. A legjelentősebb különbség a normál testsúlyú, aktív életmódot folytató, illetve a túlsúlyos (BMI >25 kg/m2), inaktív nők között mutatkozott, ahol a kockázat 73%-kal volt alacsonyabb az előbbiek javára. Az inaktívak között a nem túlsúlyosak méhtestrákkockázata 55%-kal maradt el a túlsúlyosakétól. A fizikálisan aktív, de túlsúlyos nők körében pedig 38%-kal volt alacsonyabb az endometrium carcinoma kialakulási kockázata, mint a túlsúlyos, de a testmozgás szempontjából passzívak körében.
Az ismertetett eredmények aláhúzzák a fizikai aktivitás méhtestrák megelőzésében játszott kulcsszerepét még azoknak a betegeknek a körében is, akiknél jelentős testsúlycsökkentést nem sikerül elérni.
Dr. Deli Tamás
Forrás:
Medscape Medical News – Nick Mulcahy: For all body types, exercise may reduce endometrial cancer risk. 2010.
