Vetélést követő terhesség optimális időpontjának
megválasztása
Gyakori kérdés a nőgyógyászati rendelőben, mennyi időt szükséges várni egy spontán vetélést követően a következő terhesség vállalásával ahhoz, hogy a lehető legkisebb legyen az ismételten sikertelen terhesség kockázata. A WHO ajánlásában azt fogalmazza meg, hogy legalább 6 hónapot érdemes várni a következő terhesség vállalásával, míg néhol akár 18 hónapos várakozási időt is javasolnak, ettől remélve a lehető legjobb szülészeti kimenetelt a következő terhességben. Egészen mást mutatnak azonban annak a friss tanulmánynak az eredményei, amely a British Medical Journal online kiadásában 2010. augusztus elején jelentek meg.
Az Aberdeeni Egyetemen dolgozó Eleanor R. Love és kollégái közel 31000 olyan második terhesség kimenetelét dolgozták fel, ahol az első terhesség spontán vetéléssel végződött. Ezeknek a skóciai kórházakban lezajlott szüléseknek az esetében az ismételt vetélés, élve- és halvaszülés, méhen kívüli terhesség, koraszülés, preeclampsia, placenta previa, lepényleválás, szülésindukció és császármetszés gyakoriságát hasonlították össze olyan terheseknél, akiknél 6 hónapnál kevesebb, illetve több idő telt el a második terhesség fogantatása és a megelőző vetélés között. Azt találták, hogy azokban az esetekben, ahol 6 hónapnál rövidebb volt ez a várakozási idő, kisebb eséllyel következett be ismételt vetélés (odds ratio, OR: 0,66; 95%-os konfidenciaintervallum, CI: 0,57-0,77), méhen kívüli terhesség (OR: 0,48; 95% CI: 0,34-0,69), koraszülés (OR: 0,89; 95% CI: 0,81-0,98), ritkábban fejeződött be a terhesség császármetszéssel (OR: 0,90; 95% CI: 0,83-0,98) és ritkábban születtek az újszülöttek kis súllyal (OR: 0,84; 95% CI: 0,71-0,89). Gyakoribb volt viszont körükben a szülésindukció (OR: 1,08; 95% CI: 1,02-1,23).
A szerzők eredményeik alapján azt a következtetést vonják le, hogy spontán vetélést követően a korai ismételt teherbe eséstől remélhető a legkevesebb komplikáció és a legjobb szülészeti kimenetel. Szorgalmazzák a WHO irányelvek újragondolását, illetve azt javasolják, hogy azokat a nőket, akik vetélést követően szeretnének minél előbb teherbe esni, semmiképpen ne beszéljük le szándékukról.
Az eredmények értelmezésével kapcsolatban mindenképpen említésre méltó Dr. Julia Shelley, a BMJ szerkesztőjének meglátása, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy a vetélés után rövid időn belül teherbe esők körében többen lehetnek a "jó reproduktív képességű" nők, ami később a terhesség zavartalanabb lefolyását is eredményezheti. Az adatok ebből adódó esetleges félreértelmezését a jövőben elvégzendő további célzott vizsgálatokkal lehet majd kiküszöbölni.
Dr. Deli Tamás
Forrás: BMJ 2010; 341:c3967 doi: 10.1136/bmj.c3967 (Published 5 August 2010) Cite this as: BMJ 2010; 341:c3967
Gyakori kérdés a nőgyógyászati rendelőben, mennyi időt szükséges várni egy spontán vetélést követően a következő terhesség vállalásával ahhoz, hogy a lehető legkisebb legyen az ismételten sikertelen terhesség kockázata. A WHO ajánlásában azt fogalmazza meg, hogy legalább 6 hónapot érdemes várni a következő terhesség vállalásával, míg néhol akár 18 hónapos várakozási időt is javasolnak, ettől remélve a lehető legjobb szülészeti kimenetelt a következő terhességben. Egészen mást mutatnak azonban annak a friss tanulmánynak az eredményei, amely a British Medical Journal online kiadásában 2010. augusztus elején jelentek meg.
Az Aberdeeni Egyetemen dolgozó Eleanor R. Love és kollégái közel 31000 olyan második terhesség kimenetelét dolgozták fel, ahol az első terhesség spontán vetéléssel végződött. Ezeknek a skóciai kórházakban lezajlott szüléseknek az esetében az ismételt vetélés, élve- és halvaszülés, méhen kívüli terhesség, koraszülés, preeclampsia, placenta previa, lepényleválás, szülésindukció és császármetszés gyakoriságát hasonlították össze olyan terheseknél, akiknél 6 hónapnál kevesebb, illetve több idő telt el a második terhesség fogantatása és a megelőző vetélés között. Azt találták, hogy azokban az esetekben, ahol 6 hónapnál rövidebb volt ez a várakozási idő, kisebb eséllyel következett be ismételt vetélés (odds ratio, OR: 0,66; 95%-os konfidenciaintervallum, CI: 0,57-0,77), méhen kívüli terhesség (OR: 0,48; 95% CI: 0,34-0,69), koraszülés (OR: 0,89; 95% CI: 0,81-0,98), ritkábban fejeződött be a terhesség császármetszéssel (OR: 0,90; 95% CI: 0,83-0,98) és ritkábban születtek az újszülöttek kis súllyal (OR: 0,84; 95% CI: 0,71-0,89). Gyakoribb volt viszont körükben a szülésindukció (OR: 1,08; 95% CI: 1,02-1,23).
A szerzők eredményeik alapján azt a következtetést vonják le, hogy spontán vetélést követően a korai ismételt teherbe eséstől remélhető a legkevesebb komplikáció és a legjobb szülészeti kimenetel. Szorgalmazzák a WHO irányelvek újragondolását, illetve azt javasolják, hogy azokat a nőket, akik vetélést követően szeretnének minél előbb teherbe esni, semmiképpen ne beszéljük le szándékukról.
Az eredmények értelmezésével kapcsolatban mindenképpen említésre méltó Dr. Julia Shelley, a BMJ szerkesztőjének meglátása, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy a vetélés után rövid időn belül teherbe esők körében többen lehetnek a "jó reproduktív képességű" nők, ami később a terhesség zavartalanabb lefolyását is eredményezheti. Az adatok ebből adódó esetleges félreértelmezését a jövőben elvégzendő további célzott vizsgálatokkal lehet majd kiküszöbölni.
Dr. Deli Tamás
Forrás: BMJ 2010; 341:c3967 doi: 10.1136/bmj.c3967 (Published 5 August 2010) Cite this as: BMJ 2010; 341:c3967